Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Dobos Károly Dániel: Paradigmaváltás a késő ókori zsidó-keresztény interakciók történeti vizsgálatában

ható, hogy az egymástól hermetikusan elzárt lineáris fejlődések modellje helyett az egymásra figyelő és reagáló, mondhatnánk, „egymásba fonódó” fejlődés lehetőségét számos részletkérdés vizsgálata esetén a szemünk előtt kell tartani.

2. Ugyanilyen mélyen érinti az új paradigma a bibliai exegézis történeti kutatását is.12 E ponton különösképpen a zsidó exegetikai tradíció (targumok, rabbinikus midrás stb.) vizsgálatára gondolok. Az új paradigma fényében a jövőben féloldalas vállalkozásnak tűnhet minden olyan komolyabb exegetikatörténeti kutatómunka, amely nem tartja legalább a fél szemét rajta az adott bibliai passzushoz kapcsolódó keresztény forrásokon. Természetesen az állítás megfordítva is igaz. Bár a keresztény bibliaértelmezés története korábban is megpróbálta figyelembe venni a párhuzamos zsidó locusokat. Ezeket - a korábbi értelmezési keretbe illesztve - inkább inspirációnak, mint reakciónak kezelte. Az új nézőpont az értelmezési lehetőségek horizontját itt is tovább tágította.

3. Az új paradigma harmadik alapvető fontosságú állítása, hogy a két centrum a korai századokban nem két jól definiálható pontként, hanem inkább két, egymással érintkező koncentrikus körként, vagy az általam használt kontinuum sémájával érzékeltethető. Ennek az értelmezési horizontnak nagy előnye, hogy az így megrajzolt képbe jobban integrálhatók olyan nagy, a késő ókori szellemtörténet megértése szempontjából kulcsfontosságú közösségek, mint a korábban gnosztikusnak nevezett csoportok, vagy a különféle zsidókeresztény közösségek. Ma egyre inkább látjuk, hogy ezek a zsidókeresztény csoportok a Közel-Keleten nem marginalizálódtak olyan mértékben, ahogyan ezt patrisztikus forrásaink sugallják, sőt - minden valószínűség szerint - jelentős szerepet játszottak egészen az iszlám megjelenéséig, mi több, döntő részük volt, az új vallás, az iszlám kialakulásában is.

Végezetül hadd említsek két olyan pontot, ahol az új paradigma - sajátos történeti kontextusán túlnőve - egzisztenciális jellegű változásokat eredményezhet.

4. A történeti kutatásoktól függetlenül, leginkább a holokausztot követő reflexió eredményeként, az elmúlt évtizedekben mind a katolikus, mind a protestáns teológia egészen új módon kezdte el kezelni

12 Érdekes vállalkozás e tekintetben Marc HlRSHMAN, A Rivalry of Genius - Jewish

and Christian Biblical Interpretation in Late Antiquity (New York, State University of

New York Press, 1996) című munkája.

241