Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)
II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Buzogány Dezső: A laikus intézményrendszer kialakulása a református egyházban
Méliusz felismerhette a két társadalmi szerkezet közötti alapvető különbséget, hiszen az Articuli Maioresben olyan egyházmodellt dolgozott ki, amely a hazai viszonyok közepette működőképes volt, és működött is, Erdélyben mindenképpen, csaknem háromszáz esztendeig. Ebben viszont már nem jelenik meg a presbitérium, mint világi testület, annyira hangsúlyosan és olyan jogosítvánnyal, mint korábban. Az egyházszerkezeti alternatívák keresése tehát lezárul a tarcal-tordai zsinattal, Méliusz munkásságával pedig elkezdődött a hazai viszonyokra alkalmazott egyházi struktúra élete. A nálunk kialakult gyülekezeti szintű világi laikus testület, amelyet inkább konzisztóriumnak nevezek, az egész 18. században megmaradt többnyire az egyházközségi vagyon gyarapításában és kezelésében segédkező, a gondnokot és az egyházfit (tehát az egyházközség világi tisztségviselőit) segítő testületnek. Ami a felvetett témát általánosan illeti, elmondható, hogy eleink egyház iránti gondoskodása nemcsak abban mutatkozott meg, hogy az idők során összegyűjtött földi javaikat megosztották vele, hanem abban is, hogy tevőlegesen részt vettek annak irányításában. Igaz patrónusokként vállalták a külső segítségnyújtást, de a belső tevőleges jelenlétet is. Ennek jele az, hogy a 17-18. század folyamán gondnokokként, consisstoriumi tagokként az egyházközségek külső (többnyire anyagi) életének irányítását felvállalták, és ezt később (a 18. században) kiegészítették az egyházvédelem jogi eszközeinek teljes harcba dobásával is. Ez a sajátos egyházi és világi (nemesi) elemre épített kettősség tartotta meg egyházunkat a nehéz próbák idején. Hadd jelezzük itt azt is, hogy gondviselésszerű volt Geleji lépése, hogy ti. nem engedte idenependens egyházközségekké széthullani az egyházat (noha, láthattuk, a presbiteriális rendszer egyes elemei ellen alapvető kifogása nem volt) mert így annak egysége megmaradt, a Supremum Consistorium megszervezése és az egyházközségi szintre leképezett világi testület pedig hozzásegítette a helyi közösségeket sok emberpróbáló mostoha idő átvészeléséhez. Prof. Dr. BUZOGÁNY Dezső Babe§-Bolyai Tudományegyetem, Református Tanárképző Kar 97
