Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)

II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Buzogány Dezső: A laikus intézményrendszer kialakulása a református egyházban

A LAIKUS INTÉZMÉNYRENDSZER KIALAKULÁSA A REFORMÁTUS EGYHÁZBAN Aki veszi a fáradságot és belenéz az erdélyi református egyház fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyveibe, látni fogja, hogy azok nagy hányada, jellegükből eredően, az egyházközség anyagi/gazda- sági ügyeivel foglalkozik (nem kis csalódására annak, aki pl. a teoló­giai áramlatok hatását vagy a kor teológiájának dogmatika lenyoma­tát keresi bennük). Ez azt jelzi, hogy egyházunk bármennyire is a transcendens dolgok szolgálatára kapott elhívást, mindennapi élete mégiscsak az imanens hétköznapokban zajlott, tehát intézményként működött (és működik mind e mai napig) a legmagasabb szinttől a legalsóbbig, a jól bejáratott világi intézmények szabályai szerint. Nos, többnyire ezeket az anyagi világhoz kapcsolódó hétköznapi dolgokat rögzítették a jegyzőkönyvek. Igen időszerűnek tartjuk szólanunk a fennmaradt levéltári források alapján az egyház külső (anyagi/szer- vezeti) ügyeiről (szerkezeti formájáról) azért is, mert a témát igen messzire elkerüljük, ha pedig mégis megpróbálunk szembe nézni vele, akkor ebből, legalábbis Erdélyben, még az ismeretterjesztő cik­kek színvonalát is messze alulmúló írások születnek, sok téves konk­lúzióval, megengedhetetlen, gyermeteg általánosítással, papi propa­ganda-nyelvezettel, műkedvelő esetlenséggel.1 Az egyházat támogató világi őseink bölcsességét dicséri az, hogy adott ponton túl mentesítették a lelkészt az anyagiakkal való vesződés terhe alól, és külön intézményt hoztak létre az egyház mindennapjai­ban jelentkező anyagi természetű ügyek intézésére. Hosszú ideig a mindenkori gyülekezeti lelkész feladata volt felügyelni az egyházköz­ség tulajdonában lévő ingó és ingatlan vagyon használatát és értékesí­tését, amely többnyire a lelkész ellátását szolgálta, és gyülekezettől függően eléggé tisztes, sok esetben pedig kifejezetten jómódú megél­hetést biztosított számára (bár szép szerével akadnak ellenpéldák is). A lelkésznek nemcsak a státusa volt nemesi; kúriaszerű lelkészi lakás és sok esetben tekintélyes (egyházközségi) vagyon fölött rendelkezve e 1 Gondolunk itt elsősorban VERES Lászlónak Az Út 2004/2. számában megjelent írására (Egyház és anyagiak). 91

Next

/
Thumbnails
Contents