Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
Erdő Péter 63 mérlegelésében a Teremtő akaratát kell vizsgálnunk. A szülők egyedül nem képesek eleget tenni a nevelési folyamat minden igényének, különösen az oktatás és a szocializáció területén. Ezzel kapcsolatban a Kódex jelzi, hogy a szülőknek törekedniük kell arra, hogy gyermekeik mielőbb megkeresztelkedjenek, aztán arra, hogy az eszük használatára eljutott gyermekek kellő előkészítést kapjanak, és szentségi gyónás után mielőbb az Eucharisztiához is járuljanak (914. k.). A keresztelés kapcsán azt is kimondja a Kódex, hogy az az első hetekben kell, hogy történjék (867. k. 1. §). Ebből következik, hogy nyilván nem az a felelősen nevelő szülő, aki arra hivatkozik, hogy gyermeke, ha nagykorúvá válik, majd eldönti, milyen szellemben akar élni. Anyanyelvűnket se úgy tanítjuk meg a gyermeknek, hogy nem beszélünk a jelenlétében, mondván, hogy legyen nagykorú, aztán majd eldönti, hogy milyen anyanyelvet szeretne. Egyszerűen antropológiai tényezők köteleznek bennünket arra, hogy a gyereket kiskorától bevezessük a hit világába is. Ez nem valamiféle erőszak a gyermeken, hanem az ember jellegéből fakadó szükségszerűség. Itt viszont valóban a szülő akaratát és nevelői jogát kell elsődlegesnek tekinteni. Közben az Egyház szerepét érdekes módon fogalmazza meg a kánonjog. Elsősorban a plébánosra hárítja a feladatot és az illetékességet. Az 529. kánon a plébános kötelességeiről szól. Azt mondja: „Igyekezzék megismerni a gondjaira bízott hívőket, tehát látogassa a családokat...” Vagyis az egyházjog azt írja elő a plébános számára, hogy különlegesen is foglalkozzon a családokkal, és ebbéli kötelezettsége magában foglalja a látogatásukat is. Lehetőséget ad erre pl. a kereszt- ség kiszolgáltatására való felkészítés. A 851. kánon 2. pontja előírja, hogy a plébánosnak személyesen vagy más személy útján gondoskodnia kell arról, hogy a szülőket, vagy akár több családot — nem: több házaspárt — is összegyűjtve felkészítsen a gyermekek keresztelésére. A szülők megsegítésének kötelezettségét a keresztény nevelés és a szentségekre való felkészítés kérdéseiben a Familiaris consortio hasonlóképpen kiterjeszti a diakónusokra, a szerzetesekre, sőt más laikusokra is, akik segítő munkájukat végezhetik egyénileg vagy akár különböző egyesületek, társulások révén. Hasonlóképpen beszél a dokumentum az elsőáldozásról, a bérmálkozásról és a keresztény oktatásról, nevelésről is. Az említett kötelességek másik vonatkozása abban áll, hogy azokat a katolikus szülőket, akik gyermeküket tudva és akarva olyan nevelésre adják, amely nem katolikus szelleművé nevel, egyházi büntetéssel is megfenyegeti, de nem automatikus kiközösítéssel, mint hajdan. Mit jelent a kifejezés: „átadják”? Máig vitatkoznak a kánonjogászok ama helyzet megítélését illetően, amely akkor áll elő, ha a szülő nem törődik gyermeke megfelelő nevelésével, és olyan intézetbe adja be gyermekét, amelyről tudja, hogy ott kifejezetten káros hatások érik, és a katolikus hittel ellenkező szemléletben nevelik. Ilyen eljárás esetében a szülőt igen súlyos felelősség terheli. Ha azonban vegyes házasságról van szó, azaz a szülők kü
