Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Török József: Katolicizmus és magyar nemzettudat
382 Török József inkább ezeken a kapcsolatokon és földrajzi meg történelmi egybetartozáson alapuló magasabb, kulturális, erkölcsi egység hordozója. Ennek az erkölcsi tartalmú egységnek tagjai a nem magyar anyanyelvűek vagy a nemzetiségek is. Tehát a magyarságtudat katolicizmustól formált változata nem mesterséges határok meghúzásával foglalkozik a társadalom fölosztását/megosztását célozva, hanem ellenkezőleg, közösséget teremt, igazi, befogadó közösséget, amelynek létrejöttéhez szükségesek a mi közös töprengéseink is. Babits Mihállyal együtt elmondhatjuk: a katolicizmus és a magyarság a „legnagyobb szolgálatot akkor teszi a világnak, ha megőrzi (...) sajátosságait, s megmarad annak, ami.” Majd így folytatja: „Nemzet vagyunk, a szó régi, szellemi, jogi, erkölcsi értelmében; nem pedig faj a tülekedő fajok között, se nem valami nyomorult, kicsiny erősködés a nagy erők félelmes csataterén.”16 A katolicizmus részéről tegyük hozzá, társadalmi vonatkozásain túlmenően vagy azok mögé tekintve vallás vagyunk, római, szent, katolikus, nem pedig újmódi valláspótlék, alternatív javaslatok együttese a liberális szellemi-lelki zsibvásáron. „Csak nem akarunk ilyenné válni? Meg kell maradnunk nemzetnek, léleknek, szabadnak, nemesnek, alkotónak, keleti nyugalomban, mely mindenkivel dacol, szellemi erőben, mely senkinél sem érzi hátrább magát. Nem átváltozásra, magunkból való kikelésre-kilépésre van szükségünk. Inkább magunkhoz való visszatérésre. Magunkbaszállásra.” — üzeni Babits Mihályt17 16 BABITS, A magyar jellemről, 72. 17 Uo.
