Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Zoltán: A Tízparancs státusza a zsidó és a keresztény etikában
Tarjányi Zoltán 363 erkölcs követelményeit tartalmazzák, másrészt a pozitív kinyilatkoztatáshoz tartoznak, harmadrészt pedig azért, legteljesebben Krisztus értelmezte és teljesítette be ezeket.43 A katolikus teológia, főként a probabi/ista vita évszázadai után egyre tisztultab- ban vette észre az üdvtörténeti látószögben a Tízparancsolat jelentőségét, hogy ti. a kinyilatkoztatás és a szövetségkötés optikájában kell szemügyre venni érvényességét. Már az üdvrend első fázisában egyedülálló erkölcsi rendet hirdetett meg: a korabeli egyiptomi és babiloni erkölccsel foglalkozó szövegek ugyancsak védik mások jogait, de az istenséggel való találkozás, s az istenség erkölcsi ítélete az ember fölött csak a másvilágon lehetségesek. Ezekkel szemben a zsidó erkölcsben Jahve már itt a földön erkölcsi kötelességekkel áll az ember elé, s parancsaival folytonosan kötelezi az ember lelkiismeretét. Ez által az engedelmesség hangsúlyozódik: Isten állandóan jelen van az ember életében, munkájában, tevékenységében, sőt pihenőnapján is. A Dekalógus olyan Istent vall, aki Izrael fiai életének Ura és kormányzója, s ez a hit teljesen összhangban van a pátriárkák meggyőződésével.44 így Isten egy, a jelenben permanensen ható tényező, dinamikus és valóságos erő, aki által a harmónia, a teljes egészség és a szabadság felé vezet az ember útja. Három kiemelkedő jelentőségű erkölcsi szöveg van a Bibliában: a teremtéstörténet, a Tízparancsolat, valamint a Hegyi beszéd, s mindhárom a Szentírás lényegi mondanivalóját tartalmazza. Ha ezeket együtt látjuk, akkor a legfontosabb erkölcsi kérdésekre válaszolni tudunk: mi a parancsok fontossága az ember életében; hogyan tudunk saját egzisztenciánk felett uralkodni; s egyszersmind hogyan tudjuk Isten akaratát teljesíteni?45 Mindezeket persze akkor tudjuk felfedezni, ha a sínai-hegyi törvényadást és szövetségkötést epifániaként értelmezzük: ha ez a látásmód megvan bennünk, akkor láthatjuk, hogy az etika lényegileg beletartozik az ember Isten-tapasztalatába: „Az önmagát feltáró Istent a hitben úgy tapasztaljuk, mint etikai igénnyel fellépő Istent.”46 Ha Isten a parancsok adásával lépett szövetségre az emberrel, akkor ezek által akart különleges közösségre lépni a teremtménnyel. Ezért a Dekalógus követelményei nem egymástól elszigetelt parancsok, hanem Jahve megelőző tettéből, ti. a szabadításából származnak, s kijelölik az ember hűségét megjelenítő válaszadásának lehetőségeit. Ezek által képes az ember a halál hatalmától megmenekülni, mert folytonosan megtartják őt Isten közösségében. Ezt teljesítette be Jézus Krisztus a Hegyi beszédben, valamint a Golgotán, az új és örök szövetség megkötésekor. Mi is akkor a különbség az ó- és újszövetségi erkölcs között? Hamíg úgy válaszol, hogy egyfelől az újszövetségi kinyilatkoztatás nem elégszik meg azzal, hogy az ember 43 Vö. HÄRING, La Loi du Christ, I / 380-382. 44 Vö. HAAG, H., Bibliai lexikon, (ford. Ruzsiczky Éva), SZÍT, Bp. 1989, 1836-1837. 45 Vö. FOX, E., Les Dix commandements, Astra, 2002, 14-17. 46 WEBER, Általános erkölcsteológia, I / 37.
