Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Zoltán: A Tízparancs státusza a zsidó és a keresztény etikában
Tarjányi Zoltán 361 denki végig kérdezte magától, s egész életében minden gyónás előtt ezt kell reprodukálnia. Tehát nem csak az egyház kateketikai tevékenysége, hanem szentségi gyakorlata is hozzájárult a Tízparancs különleges tekintélyre jutásában. Hiszen úgy lehet rá tekinteni, mint egy jól definiált és komplett erkölcsi kódexre, mely az ember minden természetfeletti és természetes kötelességét tartalmazza. Úgy mutatkozik meg a Dekalógus, mint amelynek isteni tekintélye van, s amely világosan biztosítja az egyéni lelkiismeret irányát és határait, s így a közösség erkölcsiségének alapjává is válhat. Nyílván a Tízparancsolat tanítása során a Jézus által átértelmezett, a tökéletességre törekvő parancsrendet akarta az egyház megismertetni híveivel, mégis globálisan az mondható, hogy az átlagos keresztény gondolkodásban a Hegyi beszéd eszméinek helyébe a Tízparancs lépett, s a jézusi erkölcsi felfogás pedig az ún. lelkiségi írások kategóriájába került, azaz marginalizálódott.35 Aquinói Szerit Tamás Tízparancsolattal kapcsolatos tanításával röviden feltétlenül foglalkozni kell, mert jó néhány addigi vitára ő tett pontot. Sokan elmélkedtek ugyanis azon, hogy ha a parancsok az ún. természetes törvényhez tartoznak, hogyan lehetnek mégis kinyilatkoztatottak? Tamás a Summában is foglalkozott ezzel a problémával. Válasza az, hogy az ószövetségi üdvrendnek minden erkölcsi parancsa a természettörvényhez tartozik, de különféle módon. Egy részük közvetlenül megragadható a természetes ész által (a 4-5-6. tartozik ide), a többi megkövetel az embertől nagyobb elmélyülést, ezért a tudósabbak fedezik fel ezek természettörvényhez tartozását. S vannak parancsok, melyeknél az emberi értelemnek szüksége van Isten megvilágosítására (pl. a 2.), mindazonáltal itt is az értelem fénye sorolja ebbe a kategóriába.30 Az ember azonban Krisztus által a természetfeletti rendbe vétetett fel, ezért Isten felé az ún. teológiai erényekkel törekedhet: a hit, a remény és a szeretet gyakorlásával. A Tízparancsolatnak a törvényei pedig legalábbis implicite kiolvashatók a természettörvényből, mert ezek lényege az, hogy legyen nagylelkű embertársa iránt. Ilyen értelemben a Tízparancs valóban minden emberi erkölcsi kötelességet tartalmaz, mert a szeretet dupla parancsa egyaránt evidens a hitnek is meg az értelemnek is.37 Mindazonáltal Szerit Tamás nem sokkal a halála előtt, 1273 nagyböjtjében Nápolyban a Tízparancsolatról egy prédikációsorozatot is tartott. A szószéken nem szimplifxkálta teológiai gondolatait, de a mindennapi életre jobban figyelt, ezért ezt az igehirdetését is rövid erkölcstani összefoglalásnak lehet tekinteni. Kiindulópontja ez: három dolog szükséges az üdvösséghez: 1 / a hinnivalók ismerete, azaz a Hitvallás; 2/ a kívánnivalók ismerete, tehát a Miatyánk; 3/ a tennivalók ismerete, s ez nem más, 3:1 Vö. PINCKERS, S., A keresztény erkö/csteológia forrásai, (ford. Turgonyi Zoltán), Paulus-Kairosz, Bp. 2001, 161-162; DUBLANCHY, Décalogue, in Dictionnaire de la théologie catholique, 174-176. 36 Vö. Summa Theologica I.II. q.100, a.l. 37 Vö. Summa Theologica I.II. q.100, a. 3,11.
