Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Zoltán: A Tízparancs státusza a zsidó és a keresztény etikában
Tarjányi Zoltán 359 ját követésére való felhívás. Mindezzel összevonta az Isten- és emberszeretet parancsát (Mt 12,31), mindamellett, hogy magának a Tízparancsolatnak követelményrendszerét is saját tekintélyére hivatkozva (mondatott a régieknek, ..., én pedig azt mondom nektek) átalakította. Úgy lehet ezt felfogni, hogy addig a Tíz- parancsolat előírásai egy sajátos normarendszert alkottak, melyek kijelölték a határokat: ember, ezeket ne lépd át, mert önmagadnak és embertársaidnak is kárt okozol, következésképpen Istennel való kapcsolatod is csorbul, azaz nem tudod megélni istenképiségű méltóságodat. Jézus azt tanítja pl., hogy már az is gyilkosság, aki embertársát szavaival bántja (Mt 5,22), s ezzel a tökéletesség távlatába helyezte az emberi erkölcsöt. Mert mostantól fogva senki sem állíthatja, hogy teljes mértékben teljesítette Jézus parancsát, hanem csak azt, hogy bármilyen magaslatéi életszentségre jutottam is e parancs terén, még mindig fejlődhetek, növekedhetek benne. Igen, ezt az új távlatot hirdeti meg Jézus ebben a mondatban: „Olyan tökéletesek legyetek, mint mennyei Atyátok!” (Mt 5,48). Szent Pál úgy tekintett Krisztusra, mint második Adámra, akiben minden beteljesedett: a bűn élethelyzetében élő ember, ha Krisztusban újjászületik, akkor őbenne él, s a hit által Krisztushoz kapcsolódott életében már a megváltás eszka- tologikus erői működnek. Pál mondja ki, hogy nem a Törvény teljesítése teszi az embert megigazulttá Isten előtt, hanem a Jézus Krisztusba való hívő beöltözés, tehát a hit, pontosabban ajézus lelkületében való hívő cselekvés. így lesz a „Törvény tökéletes teljesítése a szeretet” (Róm 13,10). Maga a Tízparancsolat Jézussal kapcsolatban a gazdag ifjú történeténél vetődik fel: az utóbbi kérdésére, hogy mely parancsokat kell megtartania, hogy eljusson az örök életre, Jézus a Tízparancsból sorol fel jó párat (vö. Mt 19,18; Mk 10,19; Lk 18,20). Az apostoli igehirdetésben is találunk néhány utalást rá (vö. Róm 13,9; Jak 2,11), de feltűnő, hogy az említett páli teológia következményeként az induló kereszténység az ószövetségi zsidó vallástól való elkülönülés és különbözni akarás jegyében tudatosan nem sokszor bocsátkozott a Törvény taglalásába, s ha ritkán mégis megtette, akkor apologetikus jelleggel: azért, hogy bizonyítsa az újszövetségi keresztény törvény (mint láttuk, a kettős főparancsról van szó) felsőbbrendűségét a zsidó erkölcs fölött.27 Hogy miért került be mégis a katolikus teológiába a Tízparancsolat, arra a katekézis adja meg a választ: a pogány származású, elképesztő erkölcsi nívóból jövő katekumeneket a Tízparancs által egy alapvetően egyszerű és átlátható, mégis az emberi élet minden részletét érintő moralitásba be lehetett vezetni. Ilyen értelemben már Órigene's^is szerepeltette,28 ráadásul a későbbiek a S^nt Ágoston té.- vén elterjedt parancsbeosztásokkal. Ezt vette át Alexandriai Szerit Kelemen 29 Jel27 Vö. DUBLANCHY, Décalogue, in Dictionnaire de la théologie catholique, 171-172. 28 Vö. Exod. hom'd. VIII 2, in PG XII, col 351. 29 Vö. S^trómateisg 6,16, in PG IX, col 361.
