Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Zoltán: A Tízparancs státusza a zsidó és a keresztény etikában
Tarjányi Zoltán 357 s úgy tekint önmagára, mint az ószövetségi Szentírás örökösére és beteljesítőjé- re. Mi lehet a magyarázata annak, hogy a Tízparancsnak fontos, de nem kizárólagos szerepe lett a zsidó gondolkodásban? Hermann Cohen (1842-1918) nagyhatású rabbi szerint az, hogy a Dekalógusban nincsenek rituális előírások, s csak a szombati nyugalom megtartása utal az ember ilyetén Isten iránti kötelességére. Márpedig a kereszténységet megelőző időben az ószövetségi vallásosságot alapvetően a kultusz, az istentisztelet nagyvonalú, teljes lélekkel megvalósított gyakorlásának lelkúlete töltötte el.20 Ugyanakkor az is látható, hogy mintegy kompenzálásként a rabbinikus irodalomban a már említett 613 parancs mindegyikét a Tízparancsolat egyes előírásaihoz rendelték oda: pl. a szülők tiszteletének parancsához Mózes parancsaiból 54-et, a ne lopj-hoz 26-ot, a szombat megtartásához 251-et. így mégis a Dekalógust tekintik a zsidó vallásban az összes isteni törvény szívének és magjának.21 A végső magyarázat azonban arra, hogy a Tízparancs a zsidó hagyományban nem fontosabb a Tóra egyéb törvényeinél az, hogy nem is „Tízparancsként”, hanem „Tíz szóként” („Tíz igeként”) tartják számon. Joseph Sitruk franciaországi főrabbi elismeri, hogy a zsidó etikában nehéz az értékek hierarchiáját megalkotni, mert pl. az a mózesi törvény, hogy a húst és a tejet nem szabad összevegyíteni, épp olyan rangú parancs, mint a Tízparancs bármelyike. Ám ha „Tíz igéről”, Isten az embernek elmondott „Tíz szaváról” gondolkodunk, akkor az isteni szó újabb és újabb válaszokat támaszt, s az ember válaszát, Isten felé viszont-válaszát inspirálja.22 Hogy „Tíz szó”-értelmezésben foglalkozott vele már az ószövetségi zsidó tradíció, azt is eredményezte, hogy a rabbik párhuzamba állították a teremtéstörténet leírásában elhangzó tíz „legyen!”-nel, azaz isteni teremtő szóval. Például az „Én vagyok a te Istened” első parancsot bevezető szavakat a „legyen világosság!” teremtéséhez kapcsolták. A „ne ölj!” parancsot a „teljenek meg a vizek halakkal!” isteni szóhoz, mert a halak megeszik a kisebb halakat, ám az embernek nem szabad gyengébb társaival szemben az erejét alkalmazni. Vagy a „ne lopj!” parancsot párhuzamba állították az embert létrehozó szavakkal: „alkossunk embert képünkre és hasonlatosságunkra!”, mert az első ember lopott a tudás fájáról, de nekünk nem szabad hozzá hasonlóan cselekedni. Vagy pl. a „ne paráználkodj!” parancsot a „hozzon elő a föld állatokat!” isteni teremtői szavakhoz rendelték, mert az állatoknál nincsenek tiltott viszonyok, de az embernek tiszteletben kell tartania a házasság korlátáit, stb.23 Látható mindebből, hogy bár 20 Vö. COHEN, H., Céthique du judaïsme, Cerf, Paris 1994, 78. 21 Vő. TAPIERO, Historique, analyse et structure, 132-134. 22 Vë. SITRUK, J., Oiie signifie le terme de commandement?, in Les Dix Commandements, 191-192. 23 Vö. Zsidó Hexi kon, 193-194.
