Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Zoltán: A Tízparancs státusza a zsidó és a keresztény etikában
356 Tarjányi Zoltán más, mint a Misna (a Tan), mely a további tudósiskolák fejtegetésének lett az alapja.14 A későbbiekben kialakult törvénymagyarázatokat, újabb értelmezéseket Maimonides% (1135-1205) törvénykódexben, négy kötetben rendszerezte. A legutolsó ilyen munkát ]osef Charo (1488-1575) végezte el, aki egyrészt kiegészítette az addigi gyűjteményt, másrészt paragrafusokba rendezte: így jött létre a Talmud, mely a zsidó ember szemében egy mindenféle vallási és etikai ügyben mérvadó törvénysorozat.15 A Talmud tehát a legnagyobb rabbik tanításának a gyűjteménye, mely a Tórát értelmezi és kommentálja. Minden zsidó hagyomány benne összegződik: benne van a midrás (az élőszó hagyománya); a báláká (a Törvény értelme és gyakorlati alkalmazása); a hágádá (a Törvény nem jogi szemléletű értelmezése, főleg elbeszélések formájában); és a misna (a szóbeli Törvény végleges formába öntve).16 Mi következik mindebből egy visszatekintő jellegű keresztény reflexió látásmódjában? Az, hogy a zsidó etika abszolút kötelező érvényű: az egy igaz Isten, aki a világ és a történelem Ura az ember minden vonatkozását (jogi, kultikus, szociális) totálisan megszabó Törvény adásával kötött szövetséget a választott néppel. Ez az emberi élet szigorúan teocentrikus értelmezése, melyet folytonosan továbbértelmeztek, elvezetett egy alapjaiban legalista erkölcs-felfogáshoz, egy kifinomult ka^uis^íikus rendszerhez. Ez a Talmud. Az egész szisztémának az alapja az istenfélelem, s legfontosabb feladatnak a felebaráti szeretetet teszi meg a jutalom ideája távlatában: hiszen az igazságos (jutalmazó és büntető) Isten törvényei által mindig jelen van az ember életében.17 Igen, a Tízparancsnak különleges státusza van a zsidó vallásban, hiszen az alapja a bibliai judaizmusnak, de egymagában nem reprezentálja azt. A zsidóság a Talmud alapján (mely, mint láttuk, nem más, mint a Tóra interpretációja) rendezi be erkölcsi életét, melyben pl. Hillel 7, Izmáéi 13 parancsban fogalmazta meg a zsidó ember feladatait.18 Lássuk pl. Hi/lel ún. rabbinikus parancsait: 1/ a Hallel zsoltárokat elmondani a kijelölt napokon, 2/ Purim ünnepén Eszter énekét felolvasni, 3/ Hanuka ünnepén gyertyát gyújtani, 4/ szombat megünneplésekor gyertyát gyújtani, 5/ minden kenyeret is tartalmazó étkezés előtt kezet mosni, 6/ áldóimát mondani az étkezés előtt, hálaimát az étkezés végén, 7/ elő kell készíteni a szombati nyugalmat a pénteki főzéssel, terítéssel, stb. *7 Tehát a zsidóság a szóbeli, majd írásba rögzített bibliaértelmezés hagyományai szerint él, a kereszténység pedig csak a Bibliát fogadja el, 14 Vö. EDELSTEIN, B., A Talmud továbbfejtő szabályai, in A 'Talmud könyvei, szerk. MOLNÁR, E., Bp. 1925 (reprint 1989), 26-28. Vö. FISCHER, Gy., A zsidd vallástörvények, in A Talmud könyvei, 27-36. 16 Vö. FERNANDO, A zsidó vallás, 34-35. 17 Vö. szerk. HÖFFE, O., Petit dictionnaire d’éthique, Cerf, Paris 1993, 128-129. 18 Vö. HAYOUN, M. R., Décalogue, in szerk. CANTO-SPERBER, Dictionnaire d’éthique et de philosophie morale, M, PUF, Paris 1996, 382-384. 19 Vö. TAPIERO, Historique, analyse et structure, 142.
