Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Béla: Veritas biblica
Tarjányi Béla 349 A kérdés megválaszolásához szükséges lenne a hitelesség és az igazság fogalmának részletesebb kifejtésére, elemzésére. Tanulmányoznunk kellene az elmúlt korok és kultúrák történetét is, hogy például Jézus korában és környezetében mit tartottak hitelesnek, pontosnak, mekkora szabadsággal éltek a korabeli történetírók, hogyan tanítottak a kor tanítómesterei, tudósai. Mennyire hiteles például az az ábrázolás, amit az egyiptomi Karnak templomában mindmáig láthatunk a fáraóról és feleségéről? A fáraó szobra kb. 12 m magas, a feleség alakja a bal lába mellett áll, és a térdéig sem ér. Az ábrázolás nyilvánvalóan nem élethű, mégis hiteles, mert a két személynek nem a testmagasságát, hanem a jelentőségét, fontosságát ábrázolja. Azt kell tehát mindenekelőtt keresnünk, hogy aki elbeszél, leír, ábrázol, valójában mint is akar közölni, és csak ezt illetően van értelme feltenni a kérdést: Hiteles-e, megbízható-e a híradása, leírása? Az apostolok, az evangélisták, az első igehirdetők saját hitükről, meggyőződésükről tettek tanúságot, amikor Jézus szavait továbbadták, mikor a vele történt eseményeket elbeszélték, írásba foglalták. Maga Jézus is ezt tette, amint János evangéliumában olvashatjuk: tanúskodott az Atyáról, az Atya szeretetéről (pl. Jn 3,16). Az első keresztények ugyanígy tanúskodtak Jézusról, a benne megtestesült isteni irgalomról és szeretettől. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy ezek a tanűságtételek igazak, hitelesek, meggyőződéses hitből fakadtak. Nevezzük hát a Biblia igazságát a maga nevén: veritas biblica, a Szentírás igazsága. És ez egyben veritas kerjgmatica is, az igehirdetés igazsága: hiteles tanúságtétel Istenről, Krisztusról, megváltott új életünkről. Ezt a tanúságtételt kell meglátnunk az evangéliumokban, ezt kell elfogadnunk, folytatnunk és továbbadnunk nekünk is, mai keresztényeknek.
