Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Bolberitz Pál: A döntés szabadságának kérdése Aquinói Szent Tamás filozófiájában

34 Bolberitz Pál nyos megfelelőség van az ész, az értelem, az akarás és a választás között. Hiszen az értelem aktivitása itt nem mást jelent, mint az értelmi alapelvek megragadását, továbbá az értelem a következmény, mint cél megragadását, valamint az akarás szintén a cél, vagyis a tárgy megragadását, végül a választás egyetlen tárgy meg­ragadását (a másik oldalról tekintve) fejezi ki. Tehát a fenti articulus tanításának tükrében Szent Tamás véleménye az, hogy az akarat mint megkívánó képesség (potentia appetitiva) ugyanaz, mint a szabad akarat. 5. A Summa Theologica I—II-ben az Angyali Doktor elsősorban a választás aktu­sáról tárgyal. Miután kifejti a szabadon létrehozott aktus fogalmát (actus elicitus) és megkülönbözteti azt a parancsolt vagy kikényszerített aktus fogalmától (actus imperatus), a IX. quaestio 1. articulusában a következő kérdést teszi fel: „Vajon az értelem mozgatja-e az akaratot?”20 A feltett kérdésre így válaszol: „Igen, mégpe­dig azért, mert az ész mozgatja az akaratot, mert ő az, ami felkínálja számára a tárgyat.”21 Ugyanezen quaesrio 3. articulusában szerzőnk a következőt kérdezi: „Vajon az akarat képes-e mozgatni önmagát?” S e kérdésre pozitíve válaszol: „Ez lehetősége, amennyiben az akarat ugyanazzal az aktussal mind a célt, mind a szükségszerű eszközöket akarja.”22 Az Angyali Doktor egyértelműen állítja, sőt meg is védi az akarat szabadságát, amikor ugyanezen quaestio 2. articulusában a következőket írja: „Vajon az akara­tot a saját tárgya szükségszerűen mozgatja-e?”23 És e kérdésre tagadólag válaszol, mert az alany oldaláról — a szabadság gyakorlásának szempontjából nézve — az akarat aktusát semmiféle tárgy szükségszerűen nem mozgathatja, ám a speciális szabadság szempontjából nézve (ha a tárgy oldaláról nézzük), mégis úgy tűnik, hogy az akarat szükségszerűen van mozgatva, ám az akaratnak ezt a szükségsze­rű mozgatását egyedül csak a Legfőbb Jó teheti meg. Ám ha az akarat tárgya nem tökéletes, az akarás mozgása sem lehet szükségszerű. S ezen a ponton kapcsolja gondolatmenetéhez a választás kérdését a szerző. A XIII. quaestio 1. articu­lusában felteszi a kérdést: „Vajon a választás az akarat aktusa-e vagy az értele­mé?” Erre a kérdésre azt kell válaszolnunk, hogy az Angyali Doktor itt — úgy tű­nik — a választási aktust áthelyezi az értelemből az akaratba, éspedig a követke­zőképpen: „A választás — legalábbis anyagilag nézve — az akarat aktusa. De for­málisan nézve, mégis úgy kell tekintenünk, mint az értelem aktusát.”24 Szent Ta­más itt arra a következtetésre jut, hogy a választás mégiscsak az akarat aktusa, azért, mert ez az aktus (a választás aktusa) inkább az akarat járulékos formájának tekinthető. 20 „Utrum voluntas moveatur ab intellectu?” 21 „Intellectus movet voluntatem, sicut praesentans et obiectum suum.” 22 „Inquantum voluntas cum eodem actu et finem, et media necessaria vult.” 23 „Utrum voluntas moveatur necessitate a suo obiecto?” 24 “Electio materialiter est actus voluntatis, sed formaliter tamen actus rationis est.”

Next

/
Thumbnails
Contents