Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Béla: Veritas biblica
Tarjányi Béla 347 nagy igyekezettel, botorkálva siettek utána. *28 Jézus hallotta őket, de nem állt meg. Tanítványai fáradtak, éhesek voltak, és nagyon szomjasak a koranyári hőségben. Azonkívül feltűnést sem akart kelteni a csendes városban. Amint hazaérkezett, Péter anyósa vizet készített, Anna pedig, Péter felesége gyorsan berakta a kenyereket a kemencébe, hogy mielőbb ehessenek. Jézus éppen végzett a lábmosással, amikor megérkeztek és odamentek hozyá a vakok. Köszönni is elfelejtettek: azonmód könyörögni kezdtek, hogy Jézus gyógyítsa meg őket. Jézus megkérdezte a nevüket, érdeklődött a betegségük felől. Az idősebbet Barakjának hívták. Úgy 45 körül lehetett, de sokkal többnek látszott. Elmondta, hogy négy évvel korábban forró lúg ömlött a szemébe, amikor a frissen szőtt ruhákat ványolták. Zeéb, a fiatalabb születésénél fogva vak volt. Két éve barátkoztak össze Korozainban, azóta együtt kéregetnek. Miután mindezt elmondták, Jézus megkérdezte tőlük: »Valóban hiszitek, hogy meg tudom ezt tenniI« Azpk ezt válaszolták neki: »Igen, Uram! Egészen biztosak vágtáink benne!« *29 Yirre ő felállt, odalépett előbb az egyikhez, azután a másikhoz. Megérintette a szemüket és így szólt: »kegyen nektek hitetek szerint!« Az öt tanítvány és az egész család feszülten figyelt. Észre sem vették, hogy a nyitott ajtóban kíváncsi gyerekek és felnőttek egész serege gyűlt egybe. Ekkor, alighogy Jézus ujja megérintette a vakokat, megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: »Vigyázzatok, senki meg ne tudja, hogy meggyógyultatok!« De ők nem is hallották Jézus szavait. Csak álltak a szoba közepén megkövültén, döbbent csodálkozással. Először Barakja tért magához. Boldogan felkiáltott: „Látok!”, majd botját eldobva kirohant az ajtón. A gyerekek alig tudtak félreugrani előle. Aztán ők is futásnak eredtek a nyomában. Harsány kiáltással követték az öregembert, aki boldogan ugrándozva kiáltozott: „Látok! Jézus meggyógyított!” — Zeéb eközben még mindig mozdulatlanul állt a helyén. Majd halkan ezt mondta Jézusnak: „Köszönöm, Rabbi!” Azután ő is kifelé indult. Látott, és ez teljesen lenyűgözte, de a járása még tétova volt. A botjával tájékozódott, mint annakelőtte, mert úgy jobban eligazodott. — Jézus azt szerette volna, hogy a dolog titokban maradjon, de hiába kérte a két embert. Azok, mihelyt kmentek, szétvitték a hírét azpn az egész vidéken. A házban lévők csöndjét Anna törte meg, amikor eszébe jutottak a kenyerek. Ijedten kifutott, majd kisvártatva behozta az ételt, kissé szégyenkezve, hogy a kenyerek megégtek. Jézus kedvesen rámosolygott, azután elmondta az áldást, és tanítványaival jóízűen hozzáfogott az evéshez.” Mindebből - ha így is történt — a keresztény igehirdetés csak a lényeget (aláhúzott szöveg) őrizte meg. Hogy miért? Mindannyiunk számára nyilvánvaló ez, hiszen az apostolok és igehirdetők az eseményekről nem kimerítő dokumentációt akartak adni, és nem is szórakoztatni akartak, hanem a hívek figyelmét a lényegre irányítani, és a megtértek hitét megerősíteni.
