Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.: Fordulópont az egyetemes zsinatok történetében Nyugaton a XIII. században

Szuromi Szabolcs Anzelm

343

Über extra) legelején a IV. Lateráni Zsinat első kánonja található, amely a tév- tanításokkal szemben elfogadott hitvallás szövegét foglalja magában. A gyűjteményben szereplő zsinati kánonok elsősorban a III. és a IV. Lateráni Zsinat anyagát tartalmazzák.94 A legelterjedtebb dekretális-gyűjteményről lévén szó, a benne szereplő egyház fegyelmi anyag hosszú távon alapvetően meghatározta az egyházfegyelmet és az egyházjog elméleti, illetve gyakorlati alkalmazását. Már a IV. Lateráni Zsinat kánonjait feldolgozó legelső gyűjteményekhez is kötődtek magyarázatok, glosszák, amelyek a szövegek értelmezésében nyújtottak segítséget. A Constitutiones concilii Lateranensis IJX-hez írt apparátusok szerzői közül95 meg kell említeni Vincentius Hispanust,96 97 Johannes Teutonicust "és Damasus Hungarust.98 99 A Liber extra anyagát kommentáló kiterjedt kánonjogi irodalomból itt pusztán a Bernardus Parmensis által összeállított glossa ordinariára utalunk (1241-1263)."

Az egyháztörténelem tizenkettedik egyetemes zsinatának jelentőségét leginkább a gregoriánus időszak, illetve a trentói egyházjog korszakának összehasonlításában tudjuk értékelni. A gregoriánus reformok gyakorlatba való átültetésében a pápa legátusainak jelenlétében tartott regionális zsinatok és a reform szellemét tükröző joggyűjtemények töltöttek be döntő szerepet.100 A XI-XII. század zsinati, és különösen pápai jogalkotása minden téren megteremtette az alapot az egyház szabadságának biztosítására és az egyházfegyelem megújítására.101 Ezt

III. Ince pápa következetesen érvényre juttatta a IV. Lateráni Zsinaton.102 A re94 A IV. Lateráni Zsinat kánonjai a Decretales Gregorii IX-ben: X 1. 1. 1; X. 1. 1. 2; X 1. 3. 28; X

1. 6. 41; X 1. 6. 42; X 1. 6. 43; X 1. 6. 44; X 1. 9. 12; X 1. 13. 15; X 1. 17. 16; X 1. 31. 13; X 1. 31. 14; X 1. 35. 7; X 1. 43. 8; X 2. 13. 18; X 2. 19. 11; X 2. 20. 47; X 2. 24. 30; X 2. 26. 20; X

2. 28. 59; X 2. 28. 60; X 2. 28. 61; X 3. 1. 13; X 3. 1. 14; X 3. 1. 15; X 3. 5. 28; X 3. 5. 29; X 3.

5. 30; X 3. 5. 31; X 3. 13. 12; X 3. 30. 32; X 3. 30. 34; X 3. 35. 7; X 3. 36. 9; X 3. 39. 23; X 3. 41. 9; X 3. 42. 6; X 3. 44. 1; X 3. 44. 2; X 3. 49. 7; X 3. 49. 8; X 3. 50. 9; X 4. 3. 3; X 4. 4. 8; X

5. 1. 24; X 5. 1. 25; X 5. 3. 39; X 5. 3. 40; X 5. 3. 41; X 5. 5. 4; X 5. 6. 15; X 5. 6. 16; X 5. 7. 13; X 5. 19. 18; X 5. 31. 12; X 5. 33. 23; X 5. 33. 24; X 5. 33. 25; X 5. 38. 12; X 5. 38. 13; X 5. 38. 14; X 5. 39. 48.

95 Vő. ERDŐ, Storia della scienda, 68.

96 Vö. GILLMANN, F., Der Kommentar des Vincentius Hispanus %ur den Kanones des vierten Laterankonzils, in Archiv für katholisches Kirchenrecht 109 (1929) 242-251. Vö. OCHOA SANZ, J., Vincentius Hispanus Canonisla bolones del siglo XIII, Roma-Madrid 1960, 140-147.

97 Vö. Lexikon des Mittelalters, 5. 608.

98 Vö. Lexikon des Mittelalters 3. 470-471.

99 Vö. ERDŐ, Storia della scienga, 90. Vö. KUTTNER, Notes on the Glossa ordinaria of Bernard of

Parma, in Bulletin of Medieval Canon Law 11 (1981) 86-93.

100 Vö. ERDŐ, Az egyházmegyei zsinat, 20. SZUROMI, Az első bárom esztergomi zsinat, 87-89.

191 Vö. KEMPF, F., Die Eingliederung der überdiözesanen Hierarchie in das Papalsystem des kanon. Kechts von der Gregorianische Keform bis zp Innocenz III, in Archivum historiae Pontificiae 18 (1980) 57-96.

102 ULLMANN, A Short History, 225-226.