Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.: Fordulópont az egyetemes zsinatok történetében Nyugaton a XIII. században

332

Szuromi Szabolcs Anzelm

házon belüli reform szükségessége mellett, amely magában foglalta a kúria belső reformját is. Bármilyen erősek is voltak a pápának az egyház egységének helyreállítására irányuló szándékai, azok megvalósulását Konstantinápolynak 1204. április 12-én a keresztes hadak által bekövetkezett elfoglalása6 és a latin császárság megalapítása kétségessé tette.7 Eközben III. Ince törekedett a német császárral való kapcsolat végérvényes megoldására, azaz elismertetni a Szentszék igényét a császárság odaítélésének jogára; továbbá a császári befolyás radikális kizárására az egyházi hivatalok betöltéséből, tehát a Wormsi Konkordátumban (1122) foglaltak megszorítására.8 Ezt szolgálta a IV. Ottótól (1198-1218) kikényszerített 1201. évi neussi szerződés és az 1209. március 22-i speyeri ígéret.9 A dokumentumokban foglaltak érvényesítése érdekében esküvel kötelezte 1215-ben II. Frigyes császárt (1212-1250) azok birodalmi törvénybe iktatására. III. Ince tisztán látta, hogy konkrét lépésekre van szükség a lelki hatalom autonómiájának, azaz az egyház külső, világi befolyástól mentes, belső szabadságának a megvalósításában.10 így a háttérben meghúzódó politikai problémák ellenére és a szentföldi katasztrófa11 nyomására a pápa 1213. április 19-én a világi és egyházi méltóságokhoz intézett levelével 1215. novemberére összehívta az egyetemes zsinatot.12

2. A zsinatra meghívást kapott minden keleti és minden nyugati érsek és püspök ugyanúgy, mint a szerzetesrendek és papi közösségek nagyobb elöljárói, to- 6 Vö. ULLMANN, W., A Short History of the Papacy, 215.

' Vö. CONDORELLI, O., Unum corpus, diversa capita. Modeäi di organisa főne e cura pastorale per una „varietas ecclesiarum" (secoli Xl-X]/) [I libri di Erice 29], Roma 2002, 61-69.

® Vö. ULLMANN, A Short History of the Papacy, 210-213.

5 „...Illum igitur abolere volentes abusum, quem interdum quidam predecessorum nostrorum exercuisse dicuntur in electione prelarorum, concedimus et sanctimus, út electiones prelatorum libere ac canonice fiant, quatinus ille prefitiatur ecdesie viduate quem totum capitulum vel maior et sanior pars ipsius duxerit eligendum, dum modo nichil ei obstet de canonicis institutis. Appellationes autem in negociis et causis ecclesiasticis ad apostolicam sedem libere fiant eorumque prosecutionem sive processum nullusimpedire présumât. Illum quoque dimittimus et refutamus abusum, quem in occupandis bonis decedentium prelatorum aut etiam ecclesiarum vacantium nostri consueverunt antecessores committere pro motu proprie voluntatis. Omnia vero spiritualia vobis et aliis ecclesiarum prelatis relinquimus libere disponenda, ut que sunt cesaris cesari et que sunt Dei Deo recta distributione reddantur.szerk. MERCATI, A. Pazccolta di concordati su materie ecclesiastiche tra la Santa Sede e le autorité civili, Roma 1919. 38.

10 Vö. LLORCA, B. - GARCIA VILLOSLADA, R. - LABOA, J. M„ Historia de la lglesia Católica

(Biblioteca de autores cristianos 104), II. Madrid 1999, 485.

11 Konstantinápoly 1204-ben bekövetkezett elfoglalása vö. szerk. SETTON, K. M., A History of the

Crusades, II. Madison-London 1969, 153-185; illetve az 1212-ben lezajlott gyermek keresztes hadjárat vö. ALPHANDERY, P., Ca Chrétienté et l’idée de Croisade (L’Évolution de l’humanité 38), II. Paris 1959 (repr. 1995), 115-148.

12 A% egyetemes spinatot összehívó pápai bullából: „Innocentius episcopus servus servorum Dei, venerabilibus fratribus archiepiscopis, episcopis et dilectis filiis abbatibus et prioribus, decanis et archidiaconis per Teutonicas provincias constitutis.