Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Székely János: A papi írás teológiájához
322 Székely János minden állatfajból (Ter 6,19-20), hol a tisztátalanokból egy, a tiszta állatokból viszont hét párat (Ter 7,2-3). A vízözön időtartama hol 40 nap (Ter 7,4. 12; 8,2b), hol 150 (Ter 7,24; 8,3). Ezenkívül az elbeszélés számos eleme kétszer is szerepel a leírásban: az emberiség gonoszsága, Isten elhatározása, a vízözön bejelentése, parancs a bárkába való belépésre, parancs az állatok bevitelére, belépés a bárkába, a vízözön kezdete, az élőlények pusztulása, a vízözön vége, a vizek leereszkedése, ígéret, hogy nem lesz többé vízözön. Kézenfekvőnek tűnt a feltételezés, hogy egy ősi (’jahvista’) és egy későbbi (papi) elbeszélést ötvöz össze itt a Biblia. A hipotézisnek azonban igen sok gyengéje van. A ’jahvista’ (YHWH nevet használó) versek szókincse igen gyakran késői, pl.: „szíve gondolatainak minden vágya” (Ter 6,5; 8,21; vö. IKrón 28,9; 29,18; MTörv 31,21; íz 26,3; Zsolt 103,14); „az ember gonoszsága nagy” (Ter 6,5; vö. Préd 8,6); „kellemes illat” (Ter 8,20- 21; vö. Lev 1,9; Ez 6,13). Több kifjezést a ’jahvista’ versek a papi versekből kölcsönöznek, pl.: „igaz ebben a nemzedékben” (Ter 7,1; vö. 6,9); „hímet és nőstényt” Ter 7,3; vö. Ter 6,19; 1,27). A ’teremteni’ (bara’) ige használata (Ter 6,7) egyedülálló volna itt jahvista szövegben. Ezt az igét Deutero-Izajás hatására kezdi el a teremtés értelmében használni a Biblia. A második teremtéstörténet a ’csinálni’ (‘asah) és a ’formálni’ (jacar) igét használja a teremtés kifejezésére (Ter 2,4b.7). A bara’ — teremteni ige nem a jahvista, hanem a papi írás jellemző kifejezése (vö. Ter 1,1). A ’jahvista’ versekben szereplő állatlisták (Ter 6,7; 7,23) ugyancsak papi szókincset használnak (pl. „csúszómászók”; vö. Ter 1,24-25). Meglepő egy ősi jahvista szövegben a tiszta és tisztátalan állatok megkülönböztetésére tett nagy hangsúly (Ter 7,1-3). Ez a megkülönböztetés a Leviták könyvének (késői) törvényeiben lesz jelentős (Lev 11; MTörv 14). Az említett szöveg stílusa is a papi írással rokon. Az ajtó becsukásának említése (Ter 7,16b) — állítólagosán jahvista szöveg — a papi versek közt van a helyén, a ’jahvista’ szövegek közt, a Ter 7,5 és 7,10 között kellene állnia. Szemmel láthatóan jahvista betoldás a papi szövegbe. Minden jel arra mutat, hogy a YHWH nevet használó versek kiegészítései egy meglévő papi elbeszélésnek. A kiegészítések egyik célja a mezopotámiai vízözönelbeszélések elemeinek befűzése a bibliai történetbe. A zsidóság a fogság alatt és után egyre jobban megismeri ezeket az elbeszéléseket, és a Bibliából hiányzó elemeiket betoldják. Ilyenek az ajtó becsukása (Atrahasis 3,252; Gilgames XI, 93), a madarak küldése (Gilgames XI, 145-154) és az áldozat (Atrahasis 3,5.34-35; Gilgames XI, 159-161). A jahvista kiegészítések másik célja a vízözönt okozó bűn természetének pontosabb meghatározása. A Ter 6,5-8 megfogalmazása szerint az emberi szív gondolata rosszra hajlik. A papi szerző megfogalmazása helyett, mely a „minden test”-en, azaz minden élőlényen eluralkodó erőszakot említi a vízözön okaként
