Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Bolberitz Pál: A döntés szabadságának kérdése Aquinói Szent Tamás filozófiájában
Bolberitz Pál 31 ságtól való szabadság (libertas a miseria), ami a jövő felé tekint, a bűntől való szabadság (libertas a peccató), ami a szenteket jellemzi, és a szükségszerűségtől való szabadság (libertas a necessitate) között, ami viszont sajátosan Isten szabadságát jelöli. St. Bernardus szerint a szabadság a lélek sajátos képessége, és nem pusztán az értelemhez, nem is pusztán az akarathoz, hanem mindkettőhöz tartozik. Mintegy őt követi Petrus Lombardus szabadságról kialakított nézete, amikor azt vallja, hogy a szabad akarat mind az értelem, mind az akarat aktusa.® Az előbbi rövid áttekintésből láthatjuk, hogy a középkori skolasztikusoknál a szabadság kérdése a következőképpen merül fel: Vajon a szabad akarat az értelemben vagy az akaratban lelhető fel? A kortárs intellektualisták úgy vélték, hogy e képesség az értelemben, míg a voluntaristák azt tartották, hogy az akaratban nyugszik. A szabadság fogalma Aquinói Szent Tamás kortársainál A Szent Tamást közvetlenül megelőző skolasztikusok különféleképpen vélekedtek a szabad akaratról. Nagy Szent Albert (Albertus Magnus) úgy vélekedett, hogy a szabadság megkülönböztetett potenciája az akarathoz tartozik, mivel az értelem ítél a maga tárgyáról (amire irányul), az akarat viszont az igaznak tekintett tárgyhoz tapad. Az akarat azt teszi meg, amiről a szabadság (liberum arbitrium) ítéletet mond, tehát a szabad akarat a lélek megkülönböztetett képessége. Alexander Halensis — aki e kérdésben inkább voluntarista álláspontot képviselt — úgy vélte, hogy a szabad akarat egyetemesen parancsoló potencia8 9, és csak tágabb értelemben racionális potencia, míg szűkebb értelemben megkülönböztetett képesség. A szintén ferences skolasztikus Szent Bonaventura úgy vélte, hogy a szabadság nem más, mint a cselekvő alany uralma a saját aktusa fölött, és az „ arbitrium” szónak „értelmi ítélet” (indicium rationis) jelentést adott. Bonaventura szerint a szabad akarat (liberum arbitrium) megkülönböztetett képesség, mivel olyan habitus, ami együttműködést (concursus) fejez ki két szellemi potencia, nevezetesen az értelem és az akarat között. Szerinte ugyanis az értelem gyakorlati ítélete nem mindig követi az értelem elméleti ítéletét, sőt az utóbbi függ az előbbi ítélettől. Ebben az értelemben Szent Bonaventura egyértelműen voluntarista beállítottságú. 8 Vö. „et facultas rationis et voluntatis”. 9 Vö. „potentia universaliter imperans”.
