Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Szabó Péter: Az Egyházkép egy hangsúlyváltása (LG II.)
Szabó Péter 315 reagált a Trienti Zsinat XXIII. szessziója. A szolgálati papság szerepét védelmezendő, a Zsinat energikusan tagadja, hogy valamennyi keresztény különbség nélkül az Újszövetség papja lenne, továbbá, hogy mindannyian ugyanazon lelki hatalommal bírnának.0 A ‘societas perfecta inaequalis’ modellben testet öltő hierarchiológikus egyházkép egyeduralkodóvá válásában azonban nem csak a protestantizmus által kiváltott, előbb jelzett ‘inga-effektus’ játszott szerepet. A doktrína kikristályosodásához a regalista törekvésekkel szembeni védekezés vezetett, mely törekvések a katolikus egyház külső szervezetének az államhatalom, mint egyedül szuverén entitás hatalma alá kényszerítését célozták. Az egyház szabadságának korlátozására és ellenőrzésére irányuló ezen kísérletek kiküszöbölésére, különösen a XIX. századtól az egyház kénytelen újult erővel kidomborítani saját szuverenitását. Ennek érdekében kerül ismételten előtérbe, hogy a katolikus egyház szerkezete is alapvetően kettős, azaz kormányzókra és kormányzottakra osztott, mely rendben az előbbiek az utóbbiak felett szuverén közhatamat gyakorolnak. A klerikus-laikus megosztás az egyházi rend szentségében való részesülésre illetve annak hiányára alapozódott. Az egyház lényegi szerkezetének meghatározásában az ordó szentsége szerkezetalakító hatásának első helyre állítása pedig ösz- szességében azt eredményezte, hogy az egyház eredendően egyenlőtlen jogalanyok társaságának mutatkozott (vö. ‘societas perfecta /'«aequalis’). Mint azt Adolfo Eonghitano találóan jegyzi meg, a laikusokat nem pozitív módon határozták meg, tudniillik azon jegyeik alapján, amik ők a keresztség erejében ténylegesen voltak (tudniillik krisztushívők, akiket az elnyert keresztségből adódóan sajátos jogok és kötelezettségek illetnek meg), hanem negatív módon, tudniillik az ordó hiányából kiindulva.7 2. Az Egyház mint Éten népe’ (Eumen gentium II. fejezet) Az egyház lényegi szerkezetének megközelítésében csak a II. Vatikáni Zsinat teológiai reflexiója hozott jelentős változást. A Eumen gentium egyházképe a hierarchiológikus dichotómia (vö. klérus-laikátus) helyett a krisztushívők alapvető egyenlőségére helyezi az elsődleges hangsúlyt.8 A korábbi szemléletmódot korri6 DS 1767. Megjegyzendő, hogy a korábbi tradícióval egyeztethetetlen, szentírási helyek közötti tendenciózus szelekciót a zsinat maga is tendenciózus válasszal próbálja korrigálni. Figyelemre méltó Gérard Philips ide vonatkozó megállapítása, mely szerint a trienti határozatok -önmagukban tekintve őket- sokszor nem teszik lehetővé, hogy komplet képet alkothassunk egy adott kérdéssel kapcsolatos katolikus doktrínáról; G. PHILIPS, La Chiesa e il suo mistero. Storia, testo e commento delta Lumen gentium Qaka Book 94), 41989, 129; vö. LG 10. 7 LONGHITANO, Battesimo (nt. 5), 11. 8 LG 32.
