Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Sivadó Csaba: Az apofatikus teológia a keleti egyházban
Sivadó Csaba 309 és a megismerheteden marad számára, de ebben a sötétségben van az Isten. Mert Isten ott lakik, ahol a mi megértésünk és fogalmaink nem nyerhetnek bebocsátást. Lelki felemelkedésünk kinyilvánítja számunkra egyre tisztábban és világosabban az isteni természet abszolút fölfoghatatlanságát A lélek szüntelen vágyakozással növekszik, még nagyobb vágyódással telik meg. így felemelkedésünk végtelenné, vágyunk pedig kielégíthetetlenné váük. Ez a menyasszony szeretete az Énekek énekében: kinyújtja kezeit a zár felé, keresi őt, aki megragadhatatlan, hívja őt, aki elérhetetlen.”22 Ennek a tapasztalatnak a misztikus karaktere még világosabban megjelenik az Énekek Énekéről szóló kommentárban. A következő verseket: „Fekvőhelyemen éjjelente kerestem őt, (...) de nem találtam”2^ Gergely úgy értelmezi, hogy a fekvőhely arra utal, hogy a lélek az Ige jegyese lett, és a szeretet által egyesítve az O javaiban osztozik. Az éjjelre utalva azt mondja: „Az éjszakával a láthatatlan kon- templációjára utal úgy, mint Mózes, aki behatolt a sötétségbe, ahol az Isten volt. És Isten, amint azt a próféta mondja, a ‘sötétséget fátyolként vonta maga köré’. (...) Most azt közli, hogy méltónak találtattam a menyegzői szertartásra, fekszem, mintha az ágy lenne mindaz, amit mindez ideig megértettem. De hirtelen a láthatatlan valóságába vezettettem be, körülvéve az isteni sötétséggel, kutatva utána, Aki rejtve marad a sötét felhőben. (...) S végül felhagy mindennel, amit eddig talált, mert fölfogja, hogy amit keres, egyedül oly módon értheti meg, hogy lényegét képtelenség megérteni, és hogy minden értelmi attribútum pusztán akadály lesz azoknak, akik keresik, abban, hogy megtalálják Öt. Ezért mondja: ‘alighogy elhagytam őket’; maga mögött hagyott minden teremtményt és mindazt, ami érthető a teremtésben, és amikor feladta a megértés minden véges módját, akkor ‘megtaláltam szerettemet a hit által. És el nem engedem’; most, hogy rátaláltam a hit megértésével, ‘amíg hálószobámba nem jő’. Mert a szív valóban egy hálószoba, melynek be kell telnie az isteni bentlakással, azaz, amikor visszanyeri azt az állapotát, melyet kezdetben bírt...”24 A lélek Isten szeretete által elérkezett a Vele való egyesülés legmagasabb fokára. Valaki azt feltételezné, hogy egy ilyen egység magába foglalná az isteni lényeg vízióját. De ez nem így van. Isten elszökik az értelem megragadásától, és a lélek megtapasztalja, hogy az igazi istenismeret nem ott van, ahol kerestük. Bármilyen megjelenítés nem más, mint akadály, mert Isten minden ábrázoláson túl van. Ez persze nem jelenti azt, hogy Istennel nem létezik kapcsolat, hanem azt, hogy ez a kapcsolat nem a megértés, hanem a hit által történik. Csak a hit rejtettségében van az a hely, ahol a lélek a transzcendens istenséget megragadhatja. 22 LOSSKY, The Mystical Theology of the Eastern Church, 35. 23 Én 3,1. 24 NÜSSZAI SZENT GERGELY, ln Cant. Canticorum, in PG 44,892-893.
