Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Patsch Ferenc SJ: A filozófia és a teológia hermeneutikai fordulata?
Patsch Ferenc 251 ai diszciplína. Filozófiává válásának folyamata már Fr. Schleiermacher és W. Dilthey munkásságával megindult — éspedig nem történetileg, hanem belső okokból; amennyiben ekkor kezdődött meg „öntudatra jutásának” folyamata —, ám voltaképpeni és szigorú értelemben filozófiává csak M. Heidegger és H.-G. Gadamer műveiben vált. Ezt a tényt hermeneutikatörténetileg is el szokás ismerni. A mondottak — mintegy párhuzamosan — ugyanígy érvényesek természetesen a teológiai hermeneutikára is, melynek voltaképpeni teológiává (ti. hermeneutikai teológiává) válása feltételezte az elemzett szerzők és gondolatok recepcióját, és önmaga belső átalakulását vonta maga után. Magától értetődő ezek után, hogy azt állítani (illetve tagadni), hogy a filozófiában (ill. a teológiában) hermeneutikai fordulat állt be, jelentős részben bennfog- laltan máris egy tejes filozófia- (és hermeneutika-) felfogást tartalmaz. Összegzésül megállapíthatjuk, hogy — legalább kétféle értelemben — nem jogosulatlan, sőt s^iikségs^erű fordulatról beszélni; tekinthetjük ezt egyrészt (a hermeneutikai történetírás szakirodaimában elterjedt módon) egy-egy új hermeneutika- meghatározás kidolgozása valamely fontos mozzanatának, jelentős történelmi pillanatának38, illetve annak teológiatörténeti recepciójának; másrészt pedig érthetjük azt már eleve valamely (alkalmasint, mint a fentiekben tettük, a heideggeri- gadameri) hermeneutikai filozófia nézőpontjából, nyíltan bevallva e vizsgálódó pillantásunk megkerülhetetlen „elfogultságát” (filozófiai-hermeneutikai előfeltevéseit, fogalom- és problématörténeti implikációit)39. A fordulattal kapcsolatban elismerten a heideggeri-gadameri nézőpontból tekintve úgy is fogalmazhatnánk, hogy tanulmányunk eddigi részében saját választott nézőpontunk ebből a szempontból kifejezetten e két — egyként nélkütörhetetlennek ítélt, mindazonáltal „vegytiszta” formájában elvileg megpalósíthatalan40 — fordulat-értelmezés között ingadozott, végső eredményét tekintve ezeket igyekezett felmutatni. A fordulat e második, a „Lét és idő” valamint az „Igazság és módszer” felől tekintett értelmében pedig azt állíthatjuk, hogy valójában egyetlen for38 Vö. R. E. PALMER pl. hat Uyen modern meghatározásra mint lehetséges fordulópontra utal Hermeneutics. Interpretation Theory in Schleiermacher, Dilthey. Heidegger and Gadamer c. művében (Northwestern University Press, Evanston 1969, 12). 39 Arról van szó ti., hogy az ember létének gyökeres történetisége okán nem tehet szert univerzális nézőpontra, s így filozófiája is csupán egy „kor” filozófiájaként az, ami. Meggondolandó, hogy e szemléletben „a filozófiai kutatás nem más, mint radikális értelemben vett ‘történeti’ megismerés” (,..ím radikalen Sinne „historisches” Erkennen) HEIDEGGER, Phänomenologische Interpretationen %u Aristoteles, 22/23. 40 Ezen a ponton a „Lét és idő” történetiség-elemzéseit tartottam szem előtt, amely ugyan az univerzális történetírást lehetetlennek ítéli (lehetetlenné teszi?), ám egy jelentős ponton kijelenti: „nyitva kell állnia a múltba vezető útnak a múltba való történettudományi visszatekintés számára. Hogy ez így van-e és miként lehetséges, az semmiképpen sincs tisztázva.” (...muß doch überhaupt der Weg zu ihr offen sein für den historischen Rückgang in sie. Daß dergleichen zutrifft und wie das möglich wird, liegt keineswegs am Tag) SuZ, 393; LI, 629.
