Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Patsch Ferenc SJ: A filozófia és a teológia hermeneutikai fordulata?

Patsch Ferenc 241 a feltételezések korántsem olyan magától értetődőek, mint amilyennek naiv né­zőpontból tűntek. Felidézhetjük továbbá azt a tényt, hogy a filozófiai iskolák ön- értelmezésük tekintetében olyan elképesztő (G. W. Leibniz nyomán mondhat­nánk: „botrányos”4) sokféleséget mutatnak, hogy egyáltalán nem kellene megle­pődnünk azon, hogy a szellemi élet mai (és mindenkori) elkerülhetetlen pluraliz­musa5 a nyelvhasználat terén is pl. az újskolasztikus filozófiai-teológiai hagyo­mány által alkalmazottnál körültekintőbb interpretáció-elmélet érvényesítésére utal bennünket. Legyen bár a filozófia vagy a teológia fogalma bármilyen megfoghatatlan és sokértelmű is, alábbi fejtegetésünkben feltételeztük egy már magában a dologban alapozódó és belőle kiolvasható egység és megkülönböztethetőség (mint köz­nyelvi és „fundamentál-hermeneutikai” evidencia) meglétét, amely egyúttal a ha­gyomány fő vonalának iránymutatójául is szolgált. Nem kell tehát félnünk ettől az opciótól, amennyiben tekintetbe vesszük fogalmaink és nyelvi, gondolkodási struktúráink elkerülhetetlenül időhöz kötött voltát, szocio-kulturális feltételezett- ségét, kontextus-függőségét, és az ezzel összefüggő elkerülhetetlen jelentés-vál­tozásait. Már csak a hermeneutikai filozófia radikalizált változatának „nyelvín­ségét”6 elkerülendő is — mely mintegy intő jelül szolgálhat —, szükségesnek mu­tatkozik, hogy rábízzuk magunkat magára a természetes nyelvre, s annak titokza­tos valóság-referenciális képességére, úgyis, mint amely elemzésünk végső imma­nens lehetőségfeltétele. Végső soron pedig arra szorulunk, hogy bizalmunkat a nyelvben feltáruló-el- rejtező — M. Heidegger szép szavával — „benne lakozó”7 létbe vessük. Abba a lét­be, amely (Aki) állandó számunkra történő „adódása” (önajándékozása) révén megismerhető; amelyről (Akiről) lehetséges a plauzibilis (meggyőző) formában történő beszéd; amelyről (Akiről) koherens (rendszeres) tanítás alkotható; s ez tovább is adható valamely konzisztens hermeneutika (ún. ,Jundamentál-hermeneu- tikai ontológia”) formájában. Azzal azonban mindenképpen tisztában kell lennünk, hogy ez a beszéd nem történhet többé hagyományos értelemben vett „metafizi­kai” (azaz pre-bermeneutikai) módon. Az általunk éppenséggel nem magától értetődőnek tekintett, ám reflektáltan és ésszerűen (igazoltan ill. „megalapozottan”) elfogadott fogalomhasználati feltéte­11 ANZENBACHER, A., Bevezetés a filozófiába, Herder, Budapest 1993, 45. 3 Vő. RAHNER, K., A bit alapjai. Bevezetés a kereszténység fogalmába, Pázmány Péter Római Katoli­kus Hittudományi Akadémia Levelező tagozat, Budapest 1985, 23-24. 6 FEHÉR M., I., Heidegger és a szkepticizmus. A szkeptikus kételyen át a hermeneutikai kérdésig, Korona Nova Kiadó, Budapest 1998, 92. Vő. „Die Sprache ist das Haus des Seins. In ihrer Behausung wohnt der Mensch”, HEIDEG­GER, M., Brief über den „Humanismus", in HEIDEGGER, Wegmarken, Klostermann, Frankfurt a. M. 1967, 145 (magyarul: Hévéi a „humanizmusról”, in HEIDEGGER, „...költőien lakozik az em­ber... válogatott írások, T-Twins Kiadó — Pompeji, Budapest - Szeged, 1994, 117.

Next

/
Thumbnails
Contents