Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Ancsin István: Bízzunk benne, hogy a reményben nem fogunk csalatkozni
Ancsin István 21 gel kontradiktóriusan szembenálló jellegű lenne, a fenti megoldási javaslat létjogosultságot kaphatna. Elio Guerriero Balthasarnak az apokatasztaszisz-tanhoz való vonzódásában azt a valóban nem megalapozadan veszélyt látja, hogy az „megfosztaná a keresztény egzisztenciát annak drámaiságától“.65 Balthasar azonban minden keresztény megkerülhetetlen feladatának tartja, hogy kivétel nélkül minden ember számára táplálja a reményt, mert „a pokolról mindig csak mint a [...] sajátomról lehet beszélni, mivel egy másik ember lehetséges elkárhozását sohasem tarthatom valószínűbbnek, mint a sajátomét.“66 A tudás lezárt biztonságot jelent, a remény ezzel szemben nyitott bizonytalanságot. Ez utóbbi nem jelent azonban reális alternatívát, ha az ember Istenbe helyezi bizalmát és ezzel remélheti, hogy „bíránk mégiscsak a Keresztrefeszített lesz, akiben találkozik Isten feltétlen megbocsátá- si szándéka“67. Balthasar ebbe a reménybe helyezi bizalmát: „A végső dolgok rejtettek számunkra, és azok is maradnak. [...] Ami számunkra végül megmarad, az nem a tudás, hanem a keresztény remény.“68 Nekünk embereknek nincs a kezünkben a megoldás, egy valamink azonban mégis van, amiről semmi pénzért sem mondanánk le: a remény, hogy létezik egy egyszerre igazságos és irgalmas megoldás. Azt, hogy Isten az embernek az apokatasztaszisz-, és ezzel összefüggésben teodícea-kérdésére választ fog adni, „azért remélhetjük, mert ő minden embert meg akar magának nyerni. Ezt tartalmazza ígérete, amely szeretetének feltétlenségén alapul“69. 65 GUERRIERO, E., Hans Urs von Balthasar. Eine Monographie, Einsiedeln 1993, 170-171. 66 BALTHASAR, Glaubhaft ist nur Liebe, Einsiedeln 1963, 64. 67 PRÖPPER, T,. Evangelium undfreie \'ernunft, 320. 68 BALTHASAR, Apokatastasis, 181. 69 STRIET, Hersuch über die Auflehnung, 78. (Kiemelés az eredetiben.)
