Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lukács László: Szakramentális kommunikáció az üdvrendben
206 Lukács László kát a zsinat végén arra, hogy tanulmányozzák a Szentlélek működését. Az üdvösség ökonómiájában zajló szakramentális kommunikációban a Szentlélek feladata az, hogy „közvetítsen a testté lett Fiú és az ember mint személyes test között”. „A Szentlélek az, aki személyiségünkben jelenlévő testvoltunkat összeköti az Isten fiában jelenlévő testvolttal. (...) Egy testté válunk a Szentiélekben.” „A Szentlélek és az emberré lett Istenfia átjárják egymást. Ebbe a perichorészisben bevonnak minket, embereket is.”57 A zsinattal elindított liturgikus reform egyebek között ráirányította a figyelmet szentségek ünneplésében az idők folyamán feledésbe merült epiklézisre, a Szentleiket hívó imádságra. A megújult szentségtan és egyháztan pneumatológiai alapokra támaszkodik, és újra fölfedezte a szentségek ünneplésében is az epiklézist. Az egyház csak akkor tud az üdvösség szentsége, az Osszentség-Krisztusnak történelemben való folytatása, az embereknek a Logosz személyében létrejövő közössége, ha a Szentlélek a feltámadt Krisztus Testét, az egyházat, az Istennel és egymással szeretetközösségben élők egységévé teszik. „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a bennünk lakó Szentlélek által.” így jön létre az az istenemberi peri- chorészis, amelyben „az emberi személyek s a Logosznak és a Léleknek a személye, sőt az Atyáé is, egymást kölcsönösen átjárják”.58 10. A beteljesedés: visio beatifica Egyetlen kérdés marad hátra. Mint láttuk, a szakramentalitás, a szimbólumokon keresztül történő kommunikáció a teremtett világhoz, a személyben-test emberhez tartozik, és az emberrel kapcsolatba lépő Isten sem tehet mást, mint hogy szakramentális úton nyilatkozik meg az embernek, válik vele eggyé Krisztusban, majd az egyházban a Szentlélek által. Ha azonban ez így van, vajon megszűnik-e a szakramentális elv a teremtett világ végével? Nyilvánvaló: az örök, immanens Háromságban a kommunikáció közvetlenül zajlik, szimbólumok nélkül — ameny- nyiben a szimbólum szót a szokásos emberi-kommunikatív értelemben vesszük. S akkor a végső beteljesedéskor, az eszkatonban sincs többé szimbólumokra. A testükben is feltámadt emberi személyeknek már éppen úgy nincs szükségük a szimbólumok közvetítésére, mint a Szentháromság személyeinek. A Jelenések könyvének látomása szerint a mennyei Jeruzsálemben nincsen templom, „az Úr, a mindenható Isten és a Bárány a temploma” (Jel 21,22). A visio beatifica klasz57 LIES, Sakramententheologie, 191. Lies a platóni emberfogalommal állítja szembe a keresztény emberképet. A platonizáló elgondolások testben lakó léleknek, személynek tekintik az embert (Person in Leib); ebben az elképzelésben a test létbeli hiányra, valami rosszra utal. A bibliai emberkép szerint viszont a lélek, a személy formálja, emeli magába a testet. „A személyben lévő test (Leib in Person) nem büntetés, hanem Isten teremtés-variációja” (uo. 57.). 58 Uo. 198.
