Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lukács László: Szakramentális kommunikáció az üdvrendben
196 Lukács László révén adott számunkra. Schneider itt joggal hivatkozik a tomista meghatározásra: „A lélek a test valósága (forma corporis), a test pedig a lélek láthatósága.”22 A „szívvel látás” ősi emberi tapasztalatát és lehetőségét, a belső valóság összefüggését annak külső megjelenésével használta fel Isten is akkor, amikor „szóba állt” az emberrel. Közvetlenül, „színről színre” itt a földön nem láthatjuk Istent. Szeretetében mégis jelenvalóvá lesz az embernek — közvetve, emberek, tárgyak, események révén. Az emberi lét az Istennel találkozás helyévé lett. Megmutatkozik ez az ember élettörténetében is, hiszen anyagiságunknál fogva sorsunkban, énünk alakulásában jelentős szerepet kap az időfaktor is. Ratzinger25 hívja fel a figyelmünket arra, hogy az emberiség történetében találunk „természeti szentségeket”, amelyek az emberi együttélés során szükségszerűen jelentkeznek. Az emberi létnek főleg négy olyan csomópontja van, amely különösen ünnepélyes megformálást nyer, ritualizálódik, s az ünnep során vallási jelentést is kap, Istennel teremt kapcsolatot. Ezek: a születés, a halál, a nemi közösség és a lakoma. Mindegyik esemény szoros kapcsolatban áll az ember testi, biológiai felépítettségével. Mégis éppen ezeken keresztül válik nyilvánvalóvá, hogy az ember nagyobb, titokzatos összefüggéseknek részese, s ezekkel kerül kapcsolatba. A biológiai folyamatok szellemi-személyes eseményeket tesznek lehetővé, azok kifejezőivé lesznek, sőt Istennel létesíthetnek kapcsolatot. A teremtett világ szintén Isten szentségi közeledésének „nyomait” hordozza. Ha a dolgokat teremtett eredetiségükben látjuk, kioldva őket művi, mesterséges, technikai feldolgozottságukból, akkor előbukkan szimbólum-értékük.23 24 A vízhez fűződnek kultikus mosdások, ezek reálszimbolikus kultikus cselekedetek — de a parfümhöz és a szappanhoz nem. A tűz kultuszhoz kapcsolódik, az elektromosság nem. A kenyér és a bor szimbólummá lehet, a croissant, a Cornetto vagy a Coca-cola aligha (bár például a koccintás igen). A világ és az emberi lét annak ajándék-jellegét sugallja. Ez valóban archaikus, de ettől még valós ismeret: archetipikus. Ilyen a szó, a gesztusok, a művészet, a kultikus cselekmények, szertartások. A szó és anyag együttese a szentségekben a kozmosz bevonására utal.25 Ratzinger szerint a keresztény hit nem tesz abszolút különbséget a szellem és az anyag, Isten és az anyag között. A res extensa és a res cogitans (a tárgyak és a gondolkodó lény) nem válik el a teremtésben. Ha az anyagot bevonjuk istenkapcsolatunkba, a teremtő Istent és a világ teremtett voltát valljuk meg: a Creator Spiritus-t. Ez összeköti a népi vallásokkal is. Sajnos ma is hat még ránk a kartéziánus szétválasztás: az egyoldalú spiritualizmusunk a durva materializmust támogatja — szűri le a következtetést Ratzinger. 23 Die Sakramentale Begründung christlicher Existenz, idézi SCHNEIDER, Zeichen der Nähe Gottes, 26. 24 WELTE, B., Grundfragen der Religion, Herder, Freiburg 1980, 216 skk. 25 RATZINGER, Theologische Prinzipienlehre, Wewel, München 1982, 29.
