Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kuminetz Géza: A templomok mint kiemelkedően szent helyek kánonjogi megítélése
Kuminetz Géza 187 ti múzeumként. 2) Ha egyéb súlyos okok szólnak (tehát nem a romos állapot) amellett, hogy az adott templomot ne használják istentiszteleti célokra, akkor szintén a megyéspüspök az illetékes arra, hogy átadja profán használatba (mely szintén nem lehet szennyes használat). E határozat kiadása előtt a megyéspüspöknek meg kell hallgatnia a papi szenátust (jelen esetben dönthet a papi szenátus véleménye ellenére, feltéve hogy meghallgatta a testületet), továbbá meg kell szereznie azok beleegyezését, akiknek törvényes jogaik vannak a templom felett (tehát ha e természetes vagy jogi személyek nem egyeznek bele, érvénytelen a határozat), továbbá arról is meg kell győződnie, hogy a tervezett rendelkezés a lelkek javának nem okoz károkat. 4. Záró észrevételek A fentiekben mondottak alapján a templomot joggal tekinthetjük kiemelkedő módon szent helynek, mely építészeti, művészi, liturgikus szempontból talán a legkomplexebb módon fejezi ki, jeleníti meg a katolikus hitet, annak egyéni és közösségi dimenzióját egyaránt. Kifejezi a világ számára Isten világban való jelenlétét, a társadalom számára pedig az az üzenete, hogy létezik a katolikus egyház, az az egyház, melyben a Krisztus által alapított egyház fennáll. Ez az egyház látható és hierarchikusan rendezett, sajátos vallási identitástudattal élő állampolgárok közössége, társasága. A templom jelenléte kifejezi továbbá az adott közösség hitét, annak mintegy kiteljesedését. A templom az a hely, ahol az egyház sajátos és kiemelkedő módon szabadon gyakorolja hatalmát, végezve Isten népe tanítását, megszentelését és kormányzását. A templom az a kitüntetett hely, ahol Isten népe összegyűlik az Istennek járó köteles tisztelet lerovására, a tagok közti hit-, remény- és szeretetkötelék ápolására. A templom az a szent hely, ahol a hívek vagy az oda betérők Istennel találkozva erőt meríthetnek a mindennapok küzdelmeihez, inspirációt kaphatnak apostoli küldetésükhöz, lelki útravalót kaphatnak ahhoz, hogy keresztény katolikus tanúságtételük hiteles legyen. Mindezen megfontolások méltán vezették kezdetektől az egyházi törvényhozót ahhoz a döntéshez, hogy a templomok fegyelmét jogilag is rendezni kell, mely a dolog természetéből adódóan a templom építésére, berendezésére, rendeltetésszerű használatára terjed ki. A vonatkozó hatályos fegyelem ismeretének birtokában meggyőződhetünk arról a széleskörű döntési szabadságról, és alapos tájékozódási kötelezettségről mellyel a jog (a legfőbb törvényhozó) felruházza a megyéspüspököket pontosan azzal a céllal, hogy hatékonyan szolgálhassák, esetünkben templomok építésével, felszentelésével és rendeltetésüknek megfelelő használatuk felügyeletével a lelkek üdvét.
