Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
Kruppa Tamás 167 leszünk.52 Az viszont igaz, hogy a gyermekkeresztelés korábban erőltetett gyakorlata erre a hangsúlyeltolódásra vezethető vissza. A keletiek hangsúlyozzák, hogy az ősi keresztelési rituálék vagy egyszerűen nem is említik az eredeti bűnt, vagy csak másodlagosan utalnak rá, s hogy a keresztség minden képen többről szól, mint a bűnről, mint ahogy maga az élet is mérhetetlenül tői o mint a bűnnel való hadakozás. 53 Az élet magáról az életről szól, hogy jó együtt lenni a testvéreknek, jó beszélgetni, alkotni, és megvalósítani mindazt, amire születtünk, és aminek szívből örülni tudunk. Egészen bizonyos, hogy ezen a téren ma sokkal nagyobb egyetértés van kelet és nyugat egyházai között, mint korábban volt. A tét óriási. Életünk és üdvösségünk fordulhat meg rajta. Annál fontosabb, hogy az ember komolyan vegye a saját feladatát a bűnnel szemben, és hogy attól minden módon távol tartsa magát. Nem a gonosszal való közvetlen acsarkodásról van természetesen szó, hiszen a kísértő pontosan azt akarja, hogy vele foglalkozzunk, és ne leljünk nyugalmat lelkűnknek. A bűnnel szemben egyedül az Istenhez ragaszkodó élet lehet eredményes, ahogy az a keresztségben világosan kifejeződik. Az emberiség elég nagy árat fizetett azért a tévhitéért, hogy bitófák segítségével eltüntetheti a földről a bűnt. Jézus Krisztus egészen más utat mutatott: az önfeláldozásnak, a saját kontóra tett áldozatvállalásnak az útját. Számunkra is feladattá és küldetéssé lett, hogy az Isten országáért, ha szükséges mindenünket kockára téve hozzunk áldozatot. Olyan téma ez, amiről az egész életünk szól, ezért csak abbahagyni lehet a róla való eszmélődést. Zárszóként azonban hangozzék el újra: Tekintsünk Krisztusra, aki súlyt ad az életünknek! Amikor pedig a bűnről gondolkodunk, vegyük mindig nagyon komolyan, hogy akármilyen nyomorúságokat és szerencsétlenségeket produkált is az életünk, nem szükséges, hogy tragédiába torkolljon, mert legalább eggyel mindig több okunk van arra, hogy örüljünk és bizakodjunk, mint arra, hogy szomorkodjunk; hogy felemeljük a fejünket, minthogy lehorgasszuk. S ez az ok, hogy a Teremtő Isten végtelenül szeret minket, és a valódi lehetőségek végső határáig nem szűnik meg esélyt adni nekünk az örök életre. Vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest 1994, 1213. 53 Vö. MEYENDORFF, Byzantine Theology, in Holy Saturday, Spiritual Ufe for Tent and Barter, 146köv; in SIVADO, Dogmatörtéueti és patrissjikus vonások John Meyendoiff teológiájában, 96.
