Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
Kruppa Tamás 157 jának abszolút csúcspontján. Ez az áthághatatlan szakadék Isten és a világ közt nem hagyott teret semmiféle panteisztikus optimizmus számára, sőt hatására sokszor komor tónust öltött a bizánciak világképe.”25 „A bűntől való rettegés és halálfélelem melankóliája, csak azért nem tudta teljesen maga alá gyűrni és egyfajta gnosztikus pesszimizmusba süllyeszteni a csupán az eljövendő életben bízni tudó embert, mert a kereszténység alapdogmája, az Ige megtestesülésének tana, részlegesen rehabilitálta az érzéki, az anyagi világ értékeit.” O ugyanis — ahogy Szent Pál apostol mondja - mint egy nemes olajág beleoltódott az emberiség vad olajfájába. Minden esetre a pesszimizmussal keleten is számolni kellett, amit olykor alig-alig tudott megfékezni és legyőzni az örömhír súlya. Akkora nyomatéka volt a világ romlottsága és a halál tapasztalatának, hogy az örömhír hosszú évszázadokon át, „csak vékony Ariadné-fonálként vezette az embert annak a belátására, hogy a valóságban Isten szeretetének, Krisztus halálának és feltámadásának mindent biztosan felülmúló súlya van.”26 4. A dogma és annak értelmezése Vladimir Lossky, a híres emigráns orosz ortodox teológus mondja: A keleti hagyomány sohasem tett világos különbséget a miszticizmus és a teológia, az isteni misztériumok személyes tapasztalata és az egyház által kihirdetett dogmák között, amit John Meyendorff kifejezetten úgy kommentál: az ember arra hivatott, hogy részesedjék Istenben, nem pedig, hogy csak beszéljen Róla.27 Majd hozzá teszi: „Számunkra a teológia művelésének egzisztenciálissá kell válnia, különben egyszerűen meg fog szűnni.”28 Tegyük hozzá az a teológia, ami nem személyes tapasztalatból és meggyőződésből, valamint kontemplációból fakad, nem is nevezhető szoros értelemben vett teológiának, vagyis Istenről való tanúságtételnek és beszédnek, legföljebb csak teológiatörténetnek, hiszen mindössze azt Vö. LAZAREV, V., Bizánci Festészet, Budapest 1979, 39-40. 26 Vö. uo. 40. 2 Vö. LOSSKY, The Mystical Theology oj the Eastern Church, Napierville 1957, 9; vö. MEYENDORFF, J., The Orthodox Church, 1st Past and Its Role in the World Today, New York 1962, 191-192. — Teljesen egybevág mindez Karl Rahner intelmével, miszerint „az eljövendő idők kereszténye vagy misztikus lesz, vagy egyáltalán nem is lesz” vö. RAHNER, K., Hit, remény, szeretet, (Egyházfórum könyvei 8.) Budapest / Luzern 1991, 48-49. — De erről szól Immanuel Kant bírálata is azokkal kapcsolatban, akik azért, mert ismerik a filozófia történetét, már filozófusoknak képzelik magukat, ahelyett, hogy azon fáradoznának, hogy maguk alkossák meg azt vö. KANT. I., Prolegomena, Budapest 1999, 7. 28 Vö. MEYENDORFF, A Christian 'Theology of Creation, in John XIII Lectures I, John XXIII Center for Eastern Christian Studies, Fordham University’, New York 1966, 66köv.
