Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
Kruppa Tamás 153 optimista sem, hogy a bűn jelentőségének jogtalan lekicsinylésével,13 illeme az emberiség szenvedés- és rossz-tapasztalatának bagatellizálásával az Isten kegyelmében való vakmerő bizakodás bűnébe sodorjon. Ez a két szélsőség ugyanis egyaránt az igazi keresztény remény elleni bűn kategóriáját merítené ki.14 Ha az ember belefeledkezik a rossz szemléletébe, akkor könnyen elveszítheti a reményt. A krisztusi ember azonban nem lesz pesszimista, még akkor sem, ha a világból olyan sok impulzus árad is felé, ami azt sugallja, hogy az élet rossz, és elhibázott. Örömhír értékűnek tartom azt a tapasztalatot, hogy az embert felháborítja a rossz, és bántja a bűn, mert ez is azt mutatja, hogy természetünk szerint nem a rosszhoz és nem a bűnhöz tartozunk, hanem az igazhoz és a tisztához. Jónak teremtett emberi természetünket figyelembe véve úgy is megfogalmazhatjuk ezt, hogy Istentől alkotott természete szerint15 az ember igenis a jónak örül, a jóért lelkesedik, jó tettekre vágyik és a jóra hajlik. Ha ugyanis természetünk szerint való lenne a rossz, akkor jól is éreznénk magunkat benne. Az ember ezzel szemben minden fölsorolható látszat ellenére szenved a rossztól, és lelke mélyén az elveszett paradicsomról, Isten közelségéről álmodik, és a megvaló13 József Attila: „ÉN NEM TUDTAM” című versében viszont a bűn és bűntudat oly gyakori semmibevételének drámai ps%icboanah\isét végzi el: En úgy hallgattam mindig, mint mesét a bűnről szóló tanítást. Utána nevettem is — mily ostoba bestéd! Hunról fecseg, ki cselekedni gyáva! Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szivem. Azt hittem, mamája ringatja úgy elahó gyermekét, ahogy dobogta álmait kínálja. Most már tudom. E rebbentő igazság nagy fényében az eredendő gazság szivemben, mint ravatal, feketül. S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam: bár lennétek ily bűnösök mindnyájan, hogy ne maradjak egész egyedül. 1935. aug. 7. 14 Vő. BODA, László, Isten országa közöttünk, Budapest 1993, 93-95. 15 Vő. KARMIRIS, J., A Synopsis of the Dogmatic Theology of the Orthodox Catholic Church (angolra fordította: George Dimopoulos), Washington 1973, 28köv. Ebben a munkában Karmiris profesz- szor, az Athéni ortodox teológia egykori dogmatika professzora először Nagy Szent Bazillal a Zsolt 8,6-ot idézve („Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad") mondja: „Az ember értékét tekintve csak kissé alacsonyabb az angyaloknál (...) és mint ilyennek az az értéke, hogy teremtőjének képmására lett teremtve; ezért nagyobb az egeknél, nagyobb a napnál és nagyobb a csillagoknál is...” PG 29, 449, vő. még BAZIL, KommentárIz2,83- ho'Z, in PG 30, 253köv; Aranyszájú Szent János pedig a bukása előtti élő embert olyannak látja „mint egy földi angyalt” in llomília a Ter 15,4-ről, PG 53, 124köv.
