Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
150 Kruppa Tamás Az ártatlanság végső záloga azonban Istennél van, aki öröktől fogva érintetlen és érinthetetlen a bűntől (vö. íz 46,3-4). Isten ígéretei szerint az ember tiszta szívet nyerhet Istentől, aminek megvalósulása viszont nyilvánvalóan az ártatlanság vélelmére is hatással van; amint ezt a későbbiekben majd részletezzük. Következzék mindenek előtt néhány a Messiás ártatlanságára vonatkozó utalás a kinyilatkoztatás adataiból, amelyben nyilvánvalóan a küldő Isten ártatlansága is kifejezésre jut, de ugyanakkor határozottan a megváltottak irányába is mutat: Jn 8,46: Ki vádolhat engem körletek bűnnel? Majd a Zsolt 24,3-4: Ki mehet fel az Ur hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? akinek keye ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. — Zsid 7,26: Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fólségesebb az egeknél. Még elgondolkodtatóbb azonban, bár szorosan az előbbiekre épül, hogy a Bibliában összesen 65-ször előforduló ártatlanság fogalmának használatában, Isten, Ádám elkövetett bűne ellenére az új, vagyis második Ádám ártatlanságára és megváltó tettére való tekintettel, sokaktól szintén nem vonja meg az ártatlan- ság vélelmét. Vö. Zsolt 25,21: Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat. — Kiv 23,7b: Ártatlan és igaz embert meg ne öless... — Préd 4,1 : ... láttam mindazt az elnyomást, amely a nap alatt végbemegy, és ay ártatlanok könnyeit, és hogy senki sincs, aki őket vigasztalja... — Zsolt 37,18: Ismeri az Ür az ártatlanok napjait, s örökségük örökre megmarad. Úgy vélem, annak a kételkedésnek a megértéséhez is kapunk itt néhány nagyon fontos szempontot, hogy a keleti atyák miért nem „az egyedüli bűn nélkül való fogantatásában” látják az Istenszülő Szűz keruboknál nagyobb tiszteletre méltóságát és a szeráfoknál nagyobb dicsőségét, és miért tartják teológiailag szükségtelennek egy ilyen tétel tanítóhivatali definícióját.3 Ha ugyanis minden kegyelem és igazság „Krisztus által adatott” a történelemben (vö. Jn 1,17), és Isten — ahogy a keresztény Nyugat állítja — Máriával szemben meg is tette, hogy Krisztus érdemeire való tekintettel fogantatásától kezdve „eleve” megóvta az eredeti bűntől,4 akkor ez a hittétel mint precedens annak a lehetőségnek az elvi fennállását nyilvánvalóan bizonyítja, hogy Isten, amennyiben akarja, megteheti az emberrel, hogy nem az első, hanem a második Ádám oldalából teremtettnek, vagyis „új te- remtmény”-nek tekinti.5 Ehhez járul az a Szent Pál apostol által megfogalmazott antinomikus kijelentés, miszerint ez az utolsó Ádám egyszerre minden teremtmény elsőszülöttje is. „O a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, 3 Vö. SIVADÓ, Cs., Dogmatörténet éspalrisztikus vonatkozások John Meyendoiff teológiájában, Nyíregyháza 1997. 98-99. 4 Vö. DS 2083. 5 Vö.: „aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkezetek. Mindezpedig Istentől van, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk adta a kiengesztelés szolgálatát" (2Kor 5,17).
