Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kránitz Mihály: Mária portréja Szent Pálnál és a Márk-evangéliumban
Kránitz Mihály 145 foglalja az ő anyját is. A Jn 7,5 alapján azt is tudjuk, hogy testvérei nem hittek benne, de sehol nem olvassuk az Újszövetségben, hogy Jézus anyja nem hitt az ő Fiában. Mindazonáltal az elbeszélés segítségével ezeket a hagyományokat csoportosítva — a rokonaitól elhangzó „hogy megzavarodott” és az írástudók részéről „hogy Beelzebul szállta meg” — elmondhatjuk, hogy a végső redaktor Jézus családját elég kedvezőtlen színben tünteti fel. Azonban nem szükséges a rokonokra vonatkoztatni a Lélek elleni káromlást („aki a Szendéiket káromolja nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökké megmarad”),29 és bizonyára van némi fokozatosság a rokonok aggodalma és a jeruzsálemi írástudók gyűlöletes rágalmai között. Az azonban igaz, hogy Márk bemutatása semmi dicséretre méltót nem mond Jézus családjáról, és Jézus anyja nincs megkülönböztetve a csoporttól, mely kifejezetten ellenséges Jézussal, vagy legalábbis bezárul az ő küldetése előtt.30 Máté és Lukács, akik ismerték Márk írását, nem utalnak evangéliumaikban Jézus rokonainak magatartására.31 Jézus, Mária fia Márk evangéliumának hatodik fejezetében Jézus visszatér szűkebb hazájába, Názáretbe, tanít a zsinagógában, és hallgatóit ámulatba ejti: „Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, melyeket kezével végbevisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk? És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: a prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.” Ebből az utolsó mondatból (rokonok, ház) Máté csak a rokonokat tartja meg, Lukács pedig kiveszi a rokonokat és a házat a jelenetből.32 Maga az elbeszélés viszont kap29 Mk 3,28-30. 30 GROUPE DES DOMBES, Marie dans le dessein de Dieu et la communion des saints. I: Dans l’histoire et l’Écriture, Bavard — Centurion, Paris 1997, 88-89. 31 Vö. Mt 12,24-32; Lk 11,15-22. Jézus feltámadása után hozzátartozóinak úgy tűnik fontos szerepe volt az első közösségben Vö. ApCsel 1,14: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel álhatatósan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jétçus anyával és testvéreivel együtt’’-, ApCsel 12,17: „Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek”; ApCsel 15,13: „Amikor befejezték a beszámolót Jakab vette át a szót...”; lKor 9,5: „Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?”; Gál 2,9-12: „Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, felismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apos- tolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében. Csak legj'en gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni. Amikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá. Mielőtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől.” 32 Vö. Mt 13,53-58; Lk 4,16-30.
