Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lázár Kovács Ákos: Az egyházias értelmiség nyilvánosság-teológiája
Lázár Kovács Ákos 131 csak az értelmes jövőkép tételezhetőségének és elfogadásának hiányát eredményezheti, de szélsőséges esetben a negatív jövőkép rejtett vagy nyílt igenlését is. Az utóbbi történés ment végbe azon korai (és későbbi) keresztények esetében, akik kikényszerített áldozatbemutatásukkal az abszolút jövő helyett a birodalmi jövőt fogadták el, s így „bukottakká” váltak.20 A felvilágosodás után kialakult demokratikus társadalmakban a „vallások által az igazságra támasztott igények politikai neutralizálása”21 megy végbe, amely „nem a fokozódó vallási és felekezeti indifferentizmus végeredménye, hanem arra a kérdésre adott válasz, hogy hogyan állítható helyre és biztosítható a béke az egymással párhuzamosan az igazságra támasztott igények mellett, kivált akkor, ha buzgó szószólóik vannak”,22 a totalitás jegyében álló társadalmak a vallások által az igazságra támasztott igény korlátozását vagy eltörlését célozzák. A társadalmi döntés a vallási igények politikai neutrali^álásának és a vallási igények politikai destrukciójának közegében más és más szerkezetű. Bár mindkét közegre egyképpen érvényes, hogy benne a szubjektum és a szubjektumként birtokolt önazonosság veszélybe kerül, a szubjektumként birtokolt létezés megőrzésének igényét és az annak beváltására tett kísérleteket különösen is veszélyezteti a totalitás minden formája, hiszen pont ennek az igénynek a jogosságát kérdőjelezi meg és ezt az igényt fizikai és egyéb szankciókkal, retorziókkal próbálja semmisé tenni. Az emlékezés Minthogy az újkori történelmi folyamatok (is) roppant összetett antropológiai, szociológiai, teológiai struktúrát alkotnak, az egyházi értelmiség itt és ekkor meghozott döntései nem ítélhetők meg — egyelőre — pusztán a megelőző történelmi korok történései alapján meghatározott kritériumok szerint, de még csak a „nyilvános” történelem analízisével sem, hiszen az egyházi értelmiség társadalmi döntései és azok következményei — kivált a közép- és kelet-európai országokban — épphogy jelentős részben rejtetten valósultak, illetve nyilvánultak meg. A tárgyalás kritériumai ezért ha nem is kizárólag a szubjektív (szenvedés-) történetekből menthetők, mégis leginkább a személyes vállalás, az egyéni életpálya, a nonkonformista, eszkatologikus remény fenntartása, röviden: az aszkézis nyilvánosságának erőterében értelmezhetők leginkább. A szubjektum létszerűsége, a szubjektivitás, a szubjektívre való értelmezői irányulás szükségességének kérdése így különös figyelmet érdemel, még akkor is, ha ennek az illető szubjektum adott 20 Vő. CYPRIANUS, A bukottakról, in szerk. VANYÓ, L., S%ent Cyprianus művei (Ókeresztény írók 15), Budapest 1999. 21 LÜBBE, H., Religion nach der Aujklärung, Graz - Wien - Köln 1987, 75—90. 22 Uo. 76.
