Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lázár Kovács Ákos: Az egyházias értelmiség nyilvánosság-teológiája
128 Lázár Kovács Ákos mindenki történeteiből előállítható (szenvedés)eredményeket, különösen abban a vonatkozásukban, amennyiben a mindenkori egyházi értelmiségi alaphelyzetének bizonyos motívumaira világítanak rá. Ami az egyház lényegéhez — Johann Baptist Metz szerint — hozzátartozó társadalomkritikai nyilvánosságot illeti, ennek egyik tényezőjeként az egyházi értelmiség az „intellektuális becsületesség” sajátos léthelyzetében van. Ha az intellektuális becsületesség általában, a lét egészéhez való viszonyulást illetően „bátorságot parancsol a szellemi döntéshez, még akkor is, ha erre ránehezedik mindaz a bizonytalanság, sötétség és veszély, amely egy véges, történelemtől függő szellem — aki ismeri ezeket a függőségeit, mégis döntenie kell — szellemi döntéseivel mindig is vele jár”,6 akkor a modernitás kiélezett viszonyai között meghozott, a lét egészével kapcsolatban megtett döntés „vetületének” vagy „megvalósulási formájának” tekinthető „társadalmi döntés” különös nehézséget jelent, éppen a történelmi függőség feltételeinek homályossága okán. Mert bár igaz, hogy a kereszténység „világi jövőjével kapcsolatban az embert semmiféle konkrét célra nem kötelezi”,7 vagyis semmiféle konkrét célhoz rendelt társadalmi magatartást nem ír elő számára, ugyanakkor az is igaz, hogy a kereszténység „nemcsak egyszerűen közömbös a világi jövő értelmes megtervezésével szemben, hanem pozitív módon viszonyul hozzá”,8 és ezért „meghatározó jelentősége van a hiteles és értelmes földi jövőtervekre irányuló) erőfeszítésekre nézvést.”9 Vagyis minden keresztény feladata és joga, hogy az abszolút jövő kiszámíthatatlanságára hivatkozva ne burkolózzék egyéni, vagy társadalmi agnoszticizmusba, olyan magatartásba, amely a társadalmiság, a „politika” szféráját mindenestől átengedi a világi ténykedésnek.10 Éppen ellenkezőleg: ha radikálisan komolyan veszi eszkatologikus természetét, más szóval: ha radikálisan az abszolút jövő vallásához tartozóként értelmezi magát, a kereszténységnek — az értelmes földi jövő nevében is — az „antropológiai forradalom1,11 mellett kell elköteleznie magát. Ennek a forradalomnak közvetlen politikai dimenziói is vannak, hiszen a vallásos tudat teológiai-antropológiai hangoltsága okán nem tud és nem is akar bizonyos kérdésektől eltekinteni. „Ha az alapvető átalakulás és a fenyegetetté vált önazonosság időszakaiban a politika az egész társadalomra vonatkozó kérdésekkel szembesül, eleven erővel merül fel az istenkérdés (és most nem fontos, milyen formában); vagy óvatosabban fogal6 RAHNER, Intellektuális becsületesség és keresztény bit, in RAHNER, Isten: rejtelem. Öt tanulmány (szerk. és ford. Várnai Jakab), Budapest 1994, 1-17, 3. ' RAHNER, Marxistische Utopie und cbrsitliche Zukunft des Menschen, in RAHNER, Schriften zur Theologie U7„ Einsiedeln 19682, 77-88, 82. 8 Uo. 83. 9 Uo. 84. 10 METZ, J. B., Jenseits bürgerlicher Religion. Reden über die Zukunft des Christentums, Mainz 1984. 11 A fogalomról lsd. METZ, Brot des Überlebens. Das Abendmahl der Christen als Vorzeichen einer antropologischen Revolution, in METZ, Jenseits bürgerlicher Religion, 94-110.
