Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Ancsin István: Bízzunk benne, hogy a reményben nem fogunk csalatkozni
10 Ancsin István gia“, állapítja meg Balthasar, „teljességgel vertikális [...], az időben folyó történelem eredményéről nem gondolkodnak“4. 2. A zsidó reményfelfogás ezzel szemben időben előre halad, és még ott is messia- nisztikus, ahol a konkrét messiás-alak hiányzik. Ez a remény Istennek az az atyáknak tett ígéretén alapul. Fontos szerepe van benne Isten áldásának, amely az Ábra- hámnak tett ígéret óta elkíséri a népet az idők folyamán. A Dávidnak és utódainak tett ígéret az általános üdvösségreményt egy személyre konkretizálja, aki meg fog jelenni a realizálható történelemben. Sajátos jegye mindenesetre ennek a reménynek, hogy közvetlenül a Jézus előtti időszakig (még Jézus Sirák fiánál is) csupán földi-horizontális síkon marad, és semmiféle személyes túlélési reményt sem tartalmaz.5 Ez a horizontális reményteológia azonban két oldalról módosul: először a részben hellenisztikusán befolyásolt késői Bölcsesség könyvétől, amely a hallhatatlanság reményét ápolja, másrészt az Ezekiel-látomástól (az élettelen csontok feltámadása: Ez 37), amely a (Dán 12,2-ben) individuális feltámadás-reménnyé változik. Ennek ellenére továbbra is fennáll egy határvonal, amelyet az Isten ítéletéről való elképzelés nyomatékosít: az igazaknak az üdvösség, az elvetetteknek pedig a kárhozat lesz végérvényes osztályrésze. „Az egész emberiségre vonatkozó remény a késői zsidóság (kereszténység előtti és utáni) korában elképzelhetetlen marad.“6 A zsidóság számára a majdan bekövetkező üdvösség Balthasar szerint „olyannyira futurisztikus, hogy az már-már eltűntetheti az emlékezetből az ígéretet adó Istent, és az ígéret tudata végül önmagát — szekularizálva — mint egy önmagán nyugvó abszolút mozgást értelmezheti: mint a remény ,princípiumát”7. 3. A keresztény remény azért nevezheti magát „’jobbnak’8, mert már Krisztus megtörtént feltámadásán alapul“9. Ez a megvalósult keresztény eszkaton: a teljes testi-lelki ember üdvössége, amelyet a végső dolgokról szóló egyetlen pogány tanítás — azok dualista felfogása miatt — sem remélhetett volna. Krisztus feltámadása azonban nemcsak tárgya, hanem egyszerre hatása is ennek a ‘jobb reménynek’, mert a remélt történést Isten Krisztussal együtt előre megőrzi azért, hogy a remélőnek végül kinyilvánítsa azt, és sajátjává tegye”10. Balthasar szerint az ilyen jellegű remény az embertől a legnagyobb áldozatot követelheti meg, mégpedig akkor, ha az mindent Krisztus feltámadásának kinyilatkoztatására tesz fel. Ezzel 4 TD IV, 124. 5 Vő. TD IV, 124. 6 TD IV, 125. 7 TD IV, 125. Balthasar itt Ernst Bloch Das Prinzip. Hoffnung c. művére utal. 8 A pogánvok beteljesületlen reménnyel rendelkeztek, a zsidók futurisztikussal. A keresztényeknek mindkettővel szemben „jobb remény[ük van] [...], amellyel közel jutunk Istenhez“. Balthasar itt (TD IV, 123.) a Zsid 7,19-et idézi. 9 TD IV, 125-126. 10 Vö. TD IV, 126; vő. Kol. 3,3-4 és 1 Pét. 1,3-5.
