Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 1. A jelenkori erkölcsi gondolkodás kontextusa
kölcsteológia, hanem az Igazsághoz. Nem normáknak kell itt megfelelni, hanem egy meghívásnak; nem tanítást kell elsősorban előadni, hanem az igaz életet kell a világ elé magával ragadóan elé-élni; nem tiltani kell elsősorban, hanem az embert többre hivatottságának huzatára ráhangolni - hogy a többlet hitelesen és vonzóan megjelenhessen. A jelen erkölcsteológiai dolgozat igazi frontharcos munkát tűz ki célul: az emberi természet erkölcsteológiai értelmezését. Mivel minden ember ugyanazon természettel rendelkezik, léteznie kell az egyetemes emberi alapjogokhoz hasonlóan egy egyetemes erkölcsnek is, ami minden emberre érvényes világnézettől és vallástól függetlenül. A természetes erkölcsi törvény, a lex naturalis természetünkből fakadóan kötelez. Mielőtt a lex naturalis fogalmának és tartalmának történelmét, majd szisztematikus értelmezését elkezdenénk, szükséges azt beállítani a jelenkor gondolkodási kontextusába: a mindennapi gondolkodásba, a globális-plurális társadalmi felfogásba, és a tudományos diszciplínákba is. Az erkölcsről és a „természetről" van mindennapi tapasztalatunk is. Az erkölcsiség tudomány előtti megtapasztalásához tartozik a lelkiismeret igénye, az embertárssal való erkölcsi közösség, a bűn megtapasztalása, és ide tartozik az ember alapvető igénye az átfogó ön-beteljesítésre, amit önmegvalósításnak is neveznek. A társadalomban ma mégis két erős tapasztalat van dominánsan jelen: egyrészt egy erős autonómiaigény, másrészt egy kétségbeejtő marginalizálódás-tudat. Mindkét területen sajátosan használják a „természet" fogalmát. Egy erősen felsrófolt individuális emberkép következménye az az erős autonómiaigény, ahol megnőttek a szabadságjogok, a magánélet primátusai, az egyéni lelkiismeretre való hivatkozás, s ennek következtében az önkényre való hajlam. Ez az erős autonómiaigény a „természet" fogalmát is autonóm módon értelmezi, önmagában megérne egy dolgozatot annak felmérése, hogy önkényünktől függően hányféle értelemben használjuk: „ez természetes", „az ember természete ilyen", „nem élhetek természetellenesen" stb. A „természet" és a „természetes-természetellenes" fogalmak teljesen szélsőséges hétköznapi használata is a természetes erkölcsi törvény értelmezése utáni szomjúságról panaszkodik. A másik mindennapi tapasztalata a mai embernek a kétségbeejtő marginalizálódás-tudat, az ember teljesen kiszolgáltatottnak is ta8
