Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 1. Az antik világ a természetről és a természetes erkölcsi törvényről
„természet" ezért a „vélekedés" ellenfogalma: különbséget kell tenni azok között, amit az ember jónak vél, és azok között, ami a természetből fakadóan jó. „Egy jó és egy rossz törvény között csak a természet normája által tudunk különbséget tenni; nem csak az igazságot és az igazságtalanságot, hanem egyáltalán minden erkölcsileg jót és rosszat a rendelkezésre álló természet alapján meg tudunk ítélni."148 De hogyan tudjuk felismerni, hogy mi a természetből fakadó? A természetes erkölcsi törvény fogalmával ad egy formális választ: a valódi törvény a legmagasabb ész, ami a természetbe ágyazott, megparancsolja a tennivalót, és megtiltja az ellenkezőjét149; ezt egyenlővé teszi az okossággal (prudentia), a bölcsességgel (sapientia), és a helyes ésszel (recta ratio).150 Mivel ez a törvény helye, ezért örök, s innentől Ciceró az észt teológiai és kozmológiai hatalomként szemléli, és gyakran nevezi szellemnek (mens) vagy észnek (ratio).151 Az ember ugyanúgy, mint Isten részesedik a legmagasabb világtörvényből, így a közös ész törvénye alapján az emberiség és Isten egy kozmopolita közösséget alkot: „universus hic mundus una civitas communis deorum atque hominum"152. Ciceró tehát egyesíti a természetjog három lehetséges felfogását: a természetjog, mint természet, mint az ész, és mint Isten törvénye.153 A változatlan természettörvény, a „lex aeterna” tehát isteni megalapozású: „A valódi törvény mindenesetre az igazi értelem, amely a természettel összhangban áll, amely mindenüvé szétárad, amely tartós, örök, ... valamennyi népet mindenkor ugyanaz az örök és változatlan törvény fog irányítani, és valamennyinek mintegy közös mestere és parancsolója lesz: az Isten. O ennek a törvénynek az alkotója, Ő a döntőbíró, Ő a törvényhozó, s az, aki neki nem engedelmeskedik, önmagától hajtva menekül, és az emberi természet tagadása okából szenvedi el a legsúlyosabb büntetést még abban az esetben is, ha el is kerülné az általában vett büntetéseket."154 148 CICERO, De legibus, I 44. 149 Uo. I 18: „Lex vem est ratio summa, insita in natura, quae iubet ea quae facienda sunt, prohibetque contraria." 150 Uo. I 19, 22 151 Uo. II 8, 10 152 Uo. I 23 153 FRIVALDSZKY, )., Természetjog, 43. 154 CICERO, De re publica, 3.22.33 67
