Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 1. Az antik világ a természetről és a természetes erkölcsi törvényről
nak vélhet, ami valójában nem az.130 Az ember törekvéseire a neveltetés és a szokások mindig rányomják a bélyegüket, az örömöket keresheti perverz módon is. Itt a „természet" egy normatív fogalom. A „természetből fakadóan" azt jelent, hogy „igazából, valójában", ahol nyitva marad, hogy milyen kritériumok alapján állapítjuk meg az igazságot.131 Igazságosság vagy igazságtalanság tulajdonképpeni értelemben Arisztotelész szerint csak a polisz-közösség szabad és egyenlő tagjai között van. Persze az a kérdés, hogy mi által lesz az ember a politikai igazságosság alanya. Ez hiányzik az egyszerű igazságosságból, mert ott az csak a különféle előnyökre korlátozódik. Ami egyszerűen igazságos, azt a kereslet és a kínálat szabályozza. Ezzel szemben a politikai igazságosságot csak a pozitív törvények által tudjuk meghatározni. Az ember természetéből fakadóan alanya a politikai igazságosságnak, vagy a törvényes szabályozás által? Az elementáris közösségek célja „természetükből fakadóan" a polisz, és az ember is „természetéből fakadóan" politikai, társas lény (Çcûov ttoXuikov vouv sycov).132 Arisztotelész ezt a nyelvi adottságunkkal magyarázza: ez teszi képessé az embert, hogy a szükségein túl is és fájdalmain túl is megnyilvánuljon. Ezzel pedig elválaszthatatlanul össze van kötve az igazságosság és az igazságtalanságról való tudás. Ezen érv alapján a nyelv az, ami az embert a magasabb szintű igazságosság alanyává teszi. Ezzel szemben áll az a tézis, hogy lennének emberek, akik „természetükből" fakadóan rabszolgák lennének. A Politikában írja, hogy „ az az ember, aki a természetből fakadóan nem saját magához, hanem máshoz tartozik, az a természetből fakadóan rabszolga."133 „Az az ember (bár az animal rationale fajhoz tartozik!), aki a maga természetes feladatát a testi erő használatában találja meg, és akinél ez a legmagasabb teljesítmény, az a természetből fakadóan rabszolga."134 Arisztotelész azonban a maga rabszolgaságot „természetesnek tartó" történelmi szituáltságában is el tud jutni odáig, hogy az embert meg tudja különböztetni rabszolga-helyzetétől: „Nem lehet szó barátságról ló130 RICKEN, F., Naturrecht /., in TRE, XXIV. 138. 131 Uo. 137. 132 ARISZTOTELÉSZ, Politika, I 2,1252b 31 133 Uo. I 4,1254a 14f 134 Uo. I 5, 1254b 18-20 63
