Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 1. Az antik világ a természetről és a természetes erkölcsi törvényről

kezdetet és véget, eredetet és célt, lényegi törvényt és jelentést. így Anaximandrosznál a keletkezés és az elmúlás egy szükségszerűségen, őselven nyugszik, amit elsőként nevez apxú-nek. A meghatározatlan és végtelen aTteipov-ból eredezteti a dolgokat: az ősanyagból meghatározott ellentétpárok válnak ki, keverednek, majd visszatérnek a halhatatlan arteipov-ba. Egy dolog léte igazságtalanság (aöiKiaJ, mert ezáltal egy másik dolog létezési lehetőségét rabolja el, és ez elégtételt (óiKTjj követel. A létező dolgoknak ugyanabba kell visszatérniük és megsemmisülniük, amiből keletkeztek. Az egymás elleni vétkükért (aSiKia) „mindegyik megfizeti a megérdemelt büntetését és megbűnhődik a maga idejében"91. A kozmikus gondolkodás további kiváló képviselői az őselv mibenlétét magyarázták, de amikor a (puatç-rôl beszélnek, tudni kell, hogy a természet nem csak az érzékelhető természetet, hanem az érzék feletti, ősforrást is felöleli. így Thalész szerint mindennek az őselve a víz, Anaximenész szerint a levegő, Hé- rakleitosz szerint a tűz, Püthagorasz szerint a szám. Xenofánész a helyes értékrend után kérdez, hiszen az nem lehet helyes (óikouov), hogy a sportteljesítmény magasabbra legyen értékelve, mint a bölcsesség.92 Parmenidésznél Aikt| a helyes gondolkodás és az ontológiai törvények megszemélyesülése.93

Herakleitosz a valóság dialektikus egységének a filozófusa. Szerinte a világon minden harc, a háború mindeneknek az atyja. A látható világ az ellentétek harcának láthatatlan törvényét fejezi ki: „Nem értik meg, mint van az, ami ellenkezik, önmagával mégis összhangban (koyoç): visszacsapódó illeszkedés, mint íjé és lanté."94 A változás határozza meg a világot, „nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba"95, minden változik. A folyamat, a változás a kozmosz alapelve, aminek a megjelenítője, irányító formája a tűz: „Ezt a kozmoszt itt, amely ugyanaz mindenkinek, nem alkotta sem isten sem ember, hanem volt mindig és van és lesz örökké élő tűz, amely fellobban mértékre és kialszik mértékre."96 A kozmosz egyensúlyát az ellenté91 ANAXIMANDROSZ, DK B7.

92 XENOPHANÉSZ, DK B2.

93 PARMENIDÉSZ, DK Bl,14; B8,14

94 HERAKLEITOSZ, DK B51.

95 Uo„ DKB91.

96 Uo., DK B30.

53