Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban
ságból fakad a krisztológiai antropológia, amit most csak az erkölcsteológia szempontjából érinthetünk. Az Újszövetség nem az erkölcsi törvények kódexe, hanem azt a páratlan mélységet kell elérni, ahol felcsillan Krisztus erkölcsi igénye, az igazi emberség: ez pedig a Hegyi-beszéd. Jézus erkölcsi üzenetének csúcsa sűrűsödik össze benne felülmúlhatatlan és összehasonlíthatatlan tisztaságban és drámában. Szemben áll ez minden harmonizáló gondolkodói kísérlettel, humánus jólétet hirdető etikával. Az antropológiának és az erkölcsnek Krisztus személyét kell követnie. Döntőbben, radikálisabban Jézus Isten-tudatát nem lehet elgondolni, még csak kompromisszum lehetőségével sem számol. Egy gondolkodói áttörés megy végbe, és innentől minden etikai reflexiónak az O megmásíthatatlan mértékéhez kell igazodnia. Ez nélkülözhetetlen követelményként érvényes a szigorúan krisztocentrikusan strukturált erkölcsteológiára. A Hegyi-beszéd irodalmi kompozíciója élére a boldogságok ellentétes megfogalmazású követelményei kerülnek: ezek nem fixen, szilárdan rögzített erkölcsi parancsok és tilalmak, amihez Jézus tanítványai igazodnak. Sokkal inkább olyasmi, mint a kereszténység lényeges valláserkölcsi vonásainak a megrajzolása. Egy alapvető érzület ismerhető meg, egy jellemző motivációs nézet, ami minden konkrét cselekvést átformál. Semmiképpen sem törekszik a tartalmi teljesség felsorolására, az olvasónak nem egy szisztematikus szempontból kidolgozott erénykatalógus van a kezében. A boldogságmondások tulajdonképpeni átütőereje más irányba céloz: a keresztény egzisztencia karakterikus gyújtópontjára figyel, különösen ott, ahol a hívő tanúságtételre és próbára meghívott, és Jézus tanítványi létének konfliktusos-történelmi feltételeire emlékeztetnek. A boldogságmondásoknak nem csak a tartalma, hanem az irodalmi formája is megenged egy visszakövetkeztetést a keresztény erkölcsiség sajátosságára: az erkölcsi igény vigasztaló bíztatás alakjában lép a keresztény elé, az erkölcsi cselekvés a bizalmas, megvigasztalt lelkiismeretből származik.59 Nem a nyomasztó utasítás, hanem a megszabadító ajándék adja a 59 A történelem konfliktusszerűségének a tudata áll a háttérben Ter 4,8; íz 61, 1-3; Zsid 11. 38