Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban

félreismerhetetlen. Persze a hídverés nem problémátlan, az idegen anyag beolvasztása egy kritikus interpretációs kritériumra utal: ez a lassan kialakuló, mindennek az alapjául szolgáló isteneszme, ami

meghatároz minden gondolkodói eljárást a valóságról. Izrael népének történetét reflexiós történetként értjük: önértelmezésük egy történelem-teológiához kötődik, ami minden empirikus adottságot Isten jóságos gondviselésére vonatkozóan értelmez. Eleve feltételezett, hogy ez az előzetes megértés nem pusztán formálisan, hanem tartalmilag is lényeges az etikai belátásra és ítéletképzésre vonatkozóan. Egy hitben erős identitás nyitott gondolkodásmódja van munkában, ami bátran találkozhat más népek kultúrájával.

Ugyanebbe az irányba mutat a hermeneutikus érzékenység szükségessége, amikor bibliai kijelentéseket kell interpretálni és mérlegelni. Az etikai belátásfolyamat, amint az az O- és Újszövetségben lecsapódott, az nem csak lezáratlan, és ezzel a további elmélyítésre és differenciálásra ma is nyitott, hanem benne visszatükröződnek az eredeti összefüggések belátási feltételei. Nem bibliai idézeteket kell kiollózni az erkölcsteológiához, hanem a hit eredeti identitását megtalálni, aminek erkölcsi implikációi is szükségszerűen vannak. A Biblia nem erkölcsi tanítások kódexe, hanem egy vallomás. Ezért a biblikus orientáltságú erkölcsteológusnak a természetjogi kritériumokról nem kell lemondania, mert a két szellemi világ között nem áll fenn ellentét, a perichorézis képe megfelelőbben jellemzi a helyzetet. Mindig kettős lépés szükséges: a mindenkori valóság racionális megvilágítása és a hitből való önmegértés - ezek kölcsönösen megkövetelik és átjárják egymást. Végül is a hit egy „obsequium rationi humanae consantamentum", ami egy önkényes választással nem azonosíthatja magát: a keresztény erkölcsiség megismerés-princípiuma, és ezzel az erkölcsteológusoké is, a hit által megvilágított erkölcsi ész.54 Ezt azért kell rögzíteni, mert az erkölcsteológiai diskurzusba túl könnyen becsúszhat egy szűkvezetésű gondolkodás, ami a hit és ész viszonyát rosszul értelmezi.55

54 DS 3005, 3015-3020.

55 FR 53-55. Az erkölcsi ész jogos autonómiáját nem szabad egy alapvető önelégültségként interpretálni, mert annak következtében a kinyilatkoztatás értelmezése könnyen lehet extrinzecisztikus-voluntarista.

36