Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 2. A filozófia igénye

transzcendentális kiegészítésnek is25, és ez a diskurzus-etikusoknál is egyre inkább tudatos: a perszonális és interperszonális kategóriák kiegészítők, hátterek a puszta elméletek, szisztémák találkozásánál. A diskurzus-etikusoknak is tudniuk kell, ha tagadják is, hogy metafizikát ők is mindig használnak (még ha hallgatólagosan is), az életvilágok transzcendentális kiegészítése ugyanis mindig jelen van. Az életvilágokba való beágyazottság miatt mégis fenyegethet egy etikai partikularizmus, egy illegitim pluralizmus veszélye, ezért a katolikus erkölcsteológia a természetjogi érvelésben az általános érthetőség igényével lép fel. Nem kerülheti el ugyanis a figyelmét, hogy az életvilágok nem összeköttetés nélkül, ön-referenciális szisztémákhoz hasonlóan, vagy önmagukat egészen elhatárolóan állnak egymással szemben, sokkal inkább a határok áttetszők, megengedik, sőt követelik a kommunikációt. Az életvilágok nem teljesen autonómok, mindig hozzájuk tapad a másik árnyéka. Nyitott és dinamikus szisztémákhoz lehetne hasonlítani, folyamatosan és minden síkon átjárók keletkeznek. Birtokolnak egy saját gravitációs centrumot, ami a „mintapélda" alakját veszi fel, különben szétesne és túlélőerejét elveszítené. Mégis a különböző életvilágokban észrevehető a közös emberi természet. Egyetlen határ sem olyan abszolút, hogy ne hívogatna a túlszárnyalásra, ami ne lenne képes általános kommunikációra.

A diskurzus-etikusok a metafizikai végső megalapozást feleslegesnek tartják, mert csak a jelent akarják szabályozni, amihez csak konszenzus kell. Ezzel a hibás magatartásukkal mégis gyógyítóan kérdésessé teszik az erkölcsteológus számára a magától értetődő metafizikai kategóriákkal való operálást.26 Jóllehet az erkölcsi igazságok nem oldódnak fel rövid úton a metafizikai igazságokban, és éppolyan kevésbé lehet azokat rövid közvetlen úton levezetni belőlük, azok megőrzik a maguk önállóságát, de az erkölcsi cselekvés önállósága mégsem abszolút, mert a létben megalapozott. Joggal lehet itt a skolasztikus transzcendentáliákról szóló tant felidézni, ahol a lét egyben a jó is. A kérdezés sürgőssége továbbra is fennáll: Tulajdonképpen a metafizika milyen módjára gondolunk, hol, milyen módon és milyen

25 TANNER, K., Der lange Schatten des Naturrechts. Eine fundamental-ethische Untersuchung, Kohlhammer, Stuttgart 1993, 165-226.

26 DEMMER, K., Wahrheitsanspruch und Hermeneutik christlicher Praxis, in Theologische Ethik im Diskurs, szerk. LESCH, W., - BODNOFI, A., Padernborn 1995, 144-162.

23