Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
III. A "lex naturalis" katolikus teológiai értelmezése a II. Vatikáni Zsinat után - 1. A természetes erkölcsi törvény transzcendentál-filozófiai analízise
lis-szabad identitása szerint cselekszik.476 Természetellenes cselekvés akkor, ha ezt az identitást szétrobbantja. A természetnek megfelelő cselekvőnek kell hoznia egy olyan döntést, amiben a saját eleve adott lehetőségi feltételei kifejeződésre jutnak; természetellenes, ami a saját ontológiai előfeltevéseinek alapjait elutasítja. Eszerint különbséget lehet tenni a természet két látószöge között: a természet egyrészt mint transzcendentális szabadságtett értendő, tehát mint a behatároltság, megkötöttség szabadsága477; másrészt mint olyan lényeg, amit a kategoriális szabadságtett, amit a választás szabadsága ad. A szabadság pontszerűségét, a tett burkolt aktualista szemléletét így csírájában kiküszöböljük, hiszen a transzcendentális szabadság a választás szabadságában fejeződik ki. Innen van jó rálátás az erkölcsi kötelezettség megértésének mélységére. Az erkölcsi kötelezettség és a szabadság nem lehetnek egyenrangú kiindulási pontjai a gondolkodásnak. Mert ha az ember lényege a transzcendentális szabadsága felől ábrázolt, akkor ez magába foglalja az erkölcsi kötelezettséget: az embert affelől a szabadság felől gondoljuk el, ami nyitott a létre, mint jóra - azaz az erkölcs felől. Más szavakkal: az ember igazi természete saját egyéni szabadságával valósul meg, ami ontológiai lehetőségi feltételeinek kategorikus kibontása. Ebből következik az egyéni erkölcsi törvény megértése: az ember sohasem úgy áll az erkölcsi törvénnyel szemben, mint egy idegen hatalommal, ami mintha csak kívülről „ráesne"; sokkal inkább az erkölcsi törvény teljesítése közben válik igazi önmagává ontológiai struktúrája szerint. Az erkölcsi törvény kategoriális közvetítése a transzcendentális meghívottságának. így az erkölcsi törvény melletti döntés mindig olyannak tűnik, mint az ember saját maga melletti döntése, döntés, amit saját magáért hoz. Ebből következően az erkölcsi törvénynek csak akkor van kötelező karaktere, amennyiben bebizonyosodik, hogy történelmi közvetítő szerepét ennek az identitásnak megfelelően szolgálja.478 A szabadság és az erkölcsi kötelesség viszonyára való reflexió az erkölcsi érték sajátos karakterének jobb megismeréséhez vezet.479 476 LOTZ, J,B., Die Person, das Sein und das Gute: Der Mensch im Sein, Freiburg 1967, 586. 477 SCHÜLLER, B., Gesetz und Freiheit, 26 478 DEMMER, K., Sein und Gebot, 61. 479 VRIES, de ]., Seinsethik oder Wertethik, Sehol 31. 1956, 239-244. 200
