Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 1. A jelenkori erkölcsi gondolkodás kontextusa

sági igazságtalanságok, a szociális és ökológiai kihívások, a bioetikai lehetőségek, az illegtim erkölcsi-szellemi pluralizmus feltették a kér­dést, hogy vajon az ember, mint tudatos lényeg a kozmoszban, ké­pes-e ma felnőttként a világosság mellett kiállni, vagy hajótörést szenved. Látható az ember tudása és méltósága, valamint látható gyöngesége és kiszolgáltatottsága. Soha nem látott hatalma van, és soha nem sejtett marginalitása. A világ felfedezése hívta létre az egyetemes emberi jogok civilizációját, de éppen a világ tágasságának felfedezése érezteti az emberrel pontszerűségét. Az igazságot szolgáló hivatás ebben a helyzetben is megtalálja a maga formáját: a mindennapi életben jelentkező igények mellett nem lehet elmenni. Továbbra is igény maradt az ember világainak er­kölcsi koordináló-szisztémájára, ami minden más tudománynál átfo­góbb, mert nincs az ember életének részterülete, ami kivonná magát alóla. Egyre erősebben jelentkezik az igény a világ egységes erkölcse iránt: egy Föld - egy emberiség - egy erkölcs. Ehhez kitűnő segítség az Egyházban a természetjogi gondolkodás, a természetes erkölcsi törvény mai feltárása, ami semmi esetre sem jelenti a legkisebb közös nevező, az erkölcsi minimum konszenzusos felállítását. Ugyanakkor a „felvilágosodott ész" igénye mellett nem lehet elmenni, a hit nevében kidomborított minden erkölcsi igénynek a kritikus ész fóruma előtt is meg kell állnia, ma már nem lehet úgy érvelni, mintha nem lett vol­na a felvilágosodás. A személy átfogóan értett jóléte mellett sem ve­zet el út, a boldogság utáni vágyat csak felkarolni tudja és az elfoga­dott emberkép értelmében átszellemíteni, de nem megölni.3 Az újabb erkölcsteológia változásaiban éppen az a szembetűnő, hogy a saját szaktradíciójától döntő távolságot vesz, és elérhető, érthető akar len­ni. Egyre nyomasztóbban tolul előtérbe az a kérdés, hogy a gyakorla­ti ész rendező kompetenciáját miképpen lehet megalapozottnak ki­mutatni. Mit jelent az: a cselekvés biztosabb útját felfedezni és azt el­fogadhatóként tálalni? És ez milyen tekintéllyel történhet? Az érvek netán olyan előzetes premisszáktól függnek, amit egy plurális társa­dalomban nem mindenki oszt? Mindez meghívás az erkölcsteológus­nak, hogy megfeleljen a mindennapok tapasztalatának és a tudomá­3 ENGELHARDT, P., Glück und geklücktes Leben, Philosophische und theologische Unter­suchungen zur Bedeutung des Lebenszieles, Mainz 1985.; KLEBER, H., Glück als Le­bensziel, Münster 1988. 10

Next

/
Thumbnails
Contents