Erdő Péter (szerk.): Bűn és isteni irgalom mint a mai ember problémája - Studia Theologica Budapestinensia 30. (2002)
Visky S. Béla: A bűnténytől az irgalom-tényig
szélget egymással Pál és Szent Jakab. Mi több: talán szeretik is egymást. Sőt, mi ennél is több: talán egyenesen magasztalják Istent azért, hogy a másik kissé másmilyen, mint ők maguk. Mindenesetre, jó, hogy egyik fél sem kerülheti meg többé az efféle mondatokat: „Ez a hit a szeretetben tevékeny; ezért nem lehet és nem szabad a keresztény (-tyén, tiszta szkizofrénia!) embernek cselekedetek nélkül maradnia. Bármi azonban, ami az emberben a hit szabad ajándékát megelőzi vagy követi, a megigazulást nem érdemli ki és annak nem alapja." (25. pont) Örvendetes ez a közös asztal. Csakhogy a bűn és irgalom drámáit - vagy éppen románcait - élő „mai ember" nem dogmatikai fogalmak fonnyadt mazsoláit kívánja elvenni erről az asztalról. (Ezen a ponton jogosnak tartom Ratzinger bíboros egyetlen szóba sűríthető bírálatát: elkéstünk. Persze, jobb később, mint soha. - Communio, 2000. szeptember/október: „Eddig senkinek sem sikerült igazán időszerűsíteni a megigazulás tanát, ez árról tanúskodik, hogy a történelmi viták elavultak. Aktuális kifejezéssel élve azt mondhatnánk: paradigmaváltás történt; a valóság koordinátarendszerében elfoglalt helyünk egészen más látószögbe helyezett minket... A klasszikus vitákat már csak a tudósok értik, akik természetesen annál jobban ragaszkodnak a mások számára idegen, önmaguknak kisajátított világukhoz.") Hanem mit akar elvenni a mai ember erről az asztalról? Az irgalom tényeit: a megbékélés kenyerét és borát. De itt nem csak az eucharisztiára gondolok, arra is. Hanem alapvetően arra az ősrégi kérdésre, hogy ha az Ige testté lett, majd a test ismét Igévé, szóvá az írásban, akkor hogyan ismétlődik meg a mindennapokban az Ige újbóli testté válása. Ne csússzunk itt egy hamis alternatíva kelepcéjébe: ne gondoljuk, hogy az irgalom beszédei helyett, és azzal szemben, az irgalom tényeit kell nyújtanunk a mai embernek. A Bibliában a DaBaR, tudjuk, beszéd-tény, vagy Ebeling szavával: szóesemény (Wortgeschen). Elválaszthatatlanul és összeelegyíthetetlenül, mint Krisztus kettős természete. Mit kíván a mai nemzet? Tizenkét pontnál kevesebbet, de mérhetetlenül többet is: az irgalom beszédének tényét és az irgalom tényének beszédét egyszerre. Az irgalom beszédének ténye megüresedik az irgalom tényeinek beszéde nélkül; az irgalom tényének beszéde viszont belső tartószerkezet híján összeomlik, ha függetleníti magát az irgalom beszédének tényétől. De kritikus helyzetekben eljuthatunk-e a kegyelem gyakorlatához, az irgalom tényéhez? A horvát nemzetiségű Miroslav Volf írja az 104
