Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 5. A funkcionális lelkiismeret
ja, amely vádolja a bűnnel és a vétséggel.474 Azt a lelki kínt (animae incutitur cruciatus), amely a bűntudatból származik (ex peccati conscientia) időnként haragnak nevezi.475 Az ellenséges, fékezhetetlen embereket is annyira megragadja a jóság átélése, hogy bűntudatuk után belső tűz gyötri és emészti őket.476 Idetartozik a szüneidosz is. Az Imádságról szóló írásában Órigenész kifejti: Pál emlékezik István megkövezésére,477 a jeruzsálemi gyülekezet üldözésére,478 amelyet ő mint ifjú Krisztus ellen véghezvitt. Ez a bűntudat (szüneidosz) óvja meg a felfuvalkodottságtól.479 A bűnök igája és a lelkiismeret (szüneidosz) állandóan fojtogat és megsemmisít minden örvendetes reményt.480 A rossz szüneidosz beszennyez és megcsonkít.481 Gyakran alkalmazza Órigenész allegóriájában a féreg és a tűz képeit. Ezeket már az Ószövetség is ismeri: „Féreg vagyok és nem ember".482 Izajás Hinnom-völgyének rémületét ábrázolja a pogányok és hitetlenek fölötti végítélet után: „férgük nem pusztul el és tüzük nem alszik ki".483 A Jer 20,9 a próféta bánatát szemléletes szavakkal írja le: „Mintha tűz gyűlt volna szívemben és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni".484 Judit könyve Izrael ellenségeinek büntetését szemlélteti: „Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak".485 A Mk 9,48 az elkárhozottak borzasztó sorsát pedig a fenti két helyről való idézettel írja le. Órigenész ezeket a hasonlatokat különböző módon fogja fel. A bűnösöket meglátogatja egy féreg,486 ami a szüneidésziszt rágja és mardossa.487 Isten igéjét gyakran hasonlítja össze azzal a féreggel, mely a rossz cselekedet után a belsőt rágja (vermis... conscientiam fodicat),488 mélyen a belsőnkben mardos (arcana pectoris rodatJ.489 Szé468 Lev 21,14. 469 In Lev. hom. 12,6; SC 287. 470 Sei. Ps. 51,3; PG 12,1457 V: conscientiae stimulis agitatus. De prine. 2,10,4; SC 252: ipsa conscientia propriis stimulis agitatur atque conpungitur. (Vö. GCS 178,8.) Com. in 98
