Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 3. A 'belső' világ

Istennek és megígéri, hogy őseihez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálja. A Kelemen-levél (45,7) beszél arról a tiszta belsőről, amellyel Ananiás, Azariás és Misáéi379 szolgáltak Istennek. A Barnabás-levél (19,12) arra szólít fel, hogy ne kezdjünk imádságot — vallásos hívő értelemben vett — rossz belsővel. A 2Kelemen-levél (16,4) azt képviseli, hogy az agapé sok bűnt befed,380 és az imádság jó (pisztisz)-szüneidé- sziszből megment a haláltól. A Didakhé 4,14 arra figyelmeztet, hogy rossz belsővel (en szüneidészei ponera) ne fogjunk imádságba. Ez a szabad pisztisz és a hívő-vallásos erény az élet útja. Ezt a gondolatot Tertullianus is átveszi.381

Órigenész szemrehányást tesz Kelszosznak, hogy nem látja be: a keresztények számára az oltár nem jelent mást mint imádságot tiszta belsőből (szüneidészisz kathara), amely mint jó illatú tömjénfüst, Istenhez száll.382

A kérdés most az, hogy vajon erkölcsi szempontból a 'tiszta szüneidésziszt’ mint jó lelkiismeretet értsük-e, vagy egyszerűen hívő-tiszta szívet jelent. Az előző kizárt, gyakorlati működéséről szó sem esik. Órigenész véleménye sokkal inkább az, hogy szüneidészi- szünknek, vagyis belsőnknek mint oltárnak, amelyről az istendicséret áldozata felszáll, tisztának, vagyis érdemesnek kell lennie. Olyan vallásos lelki állapotra, a belső olyan állapotára van szükség, amellyel az ember Isten elé léphet.

Órigenész hangsúlyozza, hogy ez nem annyira az áldozati adománytól függ, sokkal inkább az áldozatbemutató érzéseitől.383 Már az íz 66,3 és számos zsoltár384 arra utal, hogy a formális kultusz semmit sem ér el, ha az áldozatot bemutató beállítottság erre nem méltó. Erre hivatkozik Iréneusz is (t 202) tanításában, hogy csak a Krisztusra való ráhagyatkozás esetén fogadja el Isten jóindulatúan az áldozatot, mint egy baráttól.385

379 Dán 6,16.

380 lPét 4,8.

381 De exh. cast. 10; SC 319: „Oratio de conscientia procedit: si conscientia erubescat, erubescit oratio".

382 Jel 5,8: Zsolt 140,2. C. Ceis. 8,17; SC 150. Com. Mt. Ser. 18; GCS 11,33,29: „Altare est enim cor."

383 C. Ceis. 8,17; SC 150.

384 Zsolt 39,7 és 50,17.

385 C. Haer. 4,18,3; SC 100: „Igitur non sacrificia sanctificant homines, non enim indiget sacrificio Deus, sed conscientia eius qui offert sanctificat sacrificium. " Adelin Rousseau a

85