Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 2. Filológiai elemzés

állt, amely kizárólagosan fordul elő az újszövetségi könyvekben. Különben nyitott kérdés marad, hogy Órigenész a szüneidésziszt vagy a szüneidoszt használta-e. Az a kérdés is felvetődik, hogy ez a szó vajon mindig értelemszerűen és szó szerint jelenti-e az eredeti terminust. Ez annál is indokoltabb, mivel a latin szövegben többnyire a conscientia szó szerepel ott, ahol a görög eredetiben szüneidészisz vagy szüneidosz található. Nyilvánvalóan egy szó nem elég a fogalom pontos megjelölésére. Egy Jeremiás-homília szövegkörnyezetében a bizonytalan szünaiszthészin kifejezést (accusativus) a „conscientiam peccatorum" (bűntudat, bűnérzés) körülírással fordította Jeromos.242 A szünaiszthészin így a szégyen és a bűntudat átélésének érzésére vonatkozó kifejezés, a bűnök, vétségek elkövetése után, olyannyira, hogy hiánya a halott test fájdalommal szembeni érzéketlenségéhez hasonlítható. A szünaiszthaneszthai ige osztja ezt a jelentést, ami többnyire az elkövetett bűn okozta keserű érzést vagy fájdalmat mint Isten elleni vétséget fejezi ki, pl. Péter bánatát,243 vagy a rossz cselekedetek utáni belső megrendülést és a helytelen tett őszinte megbánását.

Olyan szavak is átvehetik a szüneidészisz jelentését, amelyekről ezt nem könnyű feltételezni. Ez arra figyelmeztet, hogy nagy óvatossággal járjunk el a szövegek értelmezésénél.

A továbbiakban azt is figyelembe kell venni, hogy Órigenész a szüneidészisz szót az allegória segítségével olyan bibliai szövegekkel hozza kapcsolatba, amelyek azt egyáltalán nem tartalmazzák. Nála ez a fajta magyarázat jelentős szerepet játszik. Órigenész munkásságának köszönhetően Alexandria lett az allegorikus módszer központja. Míg Antióchiában a tudományos kritikai irányzat uralkodott, és a Bibliának lehetőleg szó szerinti vagy történeti grammatikai megvilágítására törekedtek, addig az alexandriai katekétaiskolát a bibliai könyvek allegorikus magyarázata jellemzi. Ennek a módszenek a gyökerei a kereszténység előtti korba nyúlnak vissza, s valójában már görög allegorikus módszerről is beszélhetünk. Ennek a segítségével fejezi ki Hérakleitosz és utána a sztoikusok, Khairémon és Kornutosz a mítoszt és egyenlítik ki a vallás és a kritikai meglátások közötti feszültségeket.244

242 SC 232,6.2.

243 Mt 26,75.

66