Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
I. Szüneidészisz-fogalom kialakulása - Összefoglalás
lelkiismeretet egyedüli szabályozónak tette meg a külső véleményekkel szemben. A cinikus és sztoikus jelentés egyesül, amikor a 'conscientia stabilis' vagy az „eKßeßctiüXJis toü oweiSÓTo?" egyformán fordul elő a különböző szerzők írásaiban. Összefoglalás A klasszikus görög korszak idején a 'lelkiismeret fogalma' a tragikus és komikus szerzőknél jelent meg először. Eredeti környezete a népies nyelv. Krüszipposz és a keresztény időszámítás kezdete között viszonylag ritka a kifejezés, de ne felejtsük el, hogy e korszak görög irodalmáról nagyon hiányos ismeretekkel rendelkezünk. A kereszténység megjelenésével a lelkiismeret-fogalom széles körben elterjedt. Az egyöntetű megfogalmazás mélyén megtalálhatjuk az alapokat is. A közös forrás nem fedezhető fel egyetlen filozófiai iskola szótárában. A sztoikus iskola nem ad helyet rendszerében a lelkiismeret fogalmának. De a jól megkülönböztethető filozófiai irányzatok mellett létezik egy cinikus-sztoikus népies tanítás, amelynek gyakorlati rendszere a helyes életvitelre vonatkozik. Ez az egyesített filozófia a Kr. e. első században jelenik meg, amelyet különböző latin írókon keresztül ismerünk. Főleg Cicero és Seneca használja gyakran a lelkiismeret fogalmát. Eme szerzők azonban szoros függésben állnak az epikuroszi, a cinikus és a sztoikus tanításokkal. így ezekben a hellén erkölcsfilozófia elterjedt tanait láthatjuk. Amikor a lelkiismeret-fogalom használatában hasonlóságok mutatkoznak a latin szerzők és olyan írók között, mint Philón vagy Szent Pál, ez nem jelent szükségképpen közvetlen kapcsolatot a latin sztoicizmussal. A latin szerzők, amikor a görög erkölcsfilozófia korabeli témáit feldolgozzák, lehetővé teszik, hogy kimutassuk azt a kapcsolatot, amely Philón vagy Szent Pál és eme témák között fennállnak. C. A. Pierce kutatásai A szüneidenai szócsoport feldolgozását a kereszténység előtti görög irodalomban C. A. Pierce végezte el a legrészletesebb módon,129 akinek eljárásmódját röviden ismertetjük. 129 Pierce, C. A., Conscience in the New Testament, SSM, London 1955. 39
