Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
Összefoglalás
ÖSSZEFOGLALÁS Napjainkban fellendülőben van az ókeresztény írók tanulmányozása. Általános igény mutatkozik hitünk alapjainak részletes vizsgálatára, elsősorban a kereszténység forrásánál és kezdeti fejlődésénél élt nagy egyháztanítók művei segítségével. A jelen tanulmány a lelkiismeret (dweí6r|ais ‘szüneidészisz’) fogalmának feldolgozását tűzte ki célul, annak megjelenésétől kezdve, egészen a III. század közepéig. Origenész mint egyháztanító a III. század kimagasló alakja. Szelleme uralja a patrisztika korát, a középkort és a későbbi korokban is — bár rejtetten — jelen van. Műveinek, tanításának vizsgálata elénk tárja azt a gazdag hagyományanyagot, amelyből ő maga is él és táplálkozik, és amelyre építkezik. Amikor kifejezetten a szüneidészisz-ío- galom szerepét tekintjük át Origenésznél, egyben bepillantást nyerünk a kereszténység kezdeti szakaszának lelki megnyilvánulásaiba is. A lelkiismeret eredetének kutatásánál megállapíthatjuk, hogy a jelenség már a fogalom megjelenése előtt megtalálható. Az egyiptomi források szerint: a 'szív' mint 'belső irányító és vezető' tölti be azt a vádló funkciót, amelyet később a lelkiismeretnek tulajdonítanak. Ez szoros összefüggésben áll a héber 'leb' szóval, amely jelzi az ember belsőjét és magát az embert is. A görög tragédiaírók népszerűsítik a fogalmat, amelyet a késő ókori filozófia az emberben megszólaló isteni hangra vonatkoztat. Philón és a kezdeti sztoicizmus szintén alkalmazza ezt a kifejezést. A keresztény irodalomba Szent Pál vezeti be a fogalmat, és ezen keresztül az egyházatyák mélyítik el tartalmát. Ha röviden át akarjuk tekinteni a jelen tanulmány eredményeit, akkor először arra a következtetésre juthatunk, hogy Origenész alapvetően a páli szüneideszisz-felfogáshoz kapcsolódik. Az alexandriai egyháztanító megtartja az Apostol teológiáját mindaddig, amíg allegorikus módszere ezt lehetővé teszi. Az órigenészi teológia a kinyilatkoztatás alapjaira épít. Rendkívül sokszor használja és idézi a Szentírást, és abból kiindulva alkotja meg állításait. Természetesen távol áll tőle, hogy a Bibliát szó szerint magyarázza. Az allegorikus módszer segítségével azonban minden szövegrészt a saját céljaira tud alkalmazni. 123
