Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

I. Szüneidészisz-fogalom kialakulása - Eredet

I. A SZÜNEIDÉSZISZ-YO G ALO M KIALAKULÁSA

Eredet

A lelkiismeret-jelenség már a fogalom megjelenése előtt megtalálható.2 Egyiptomi források szerint, mint individuális és szociális lelkiismeretet a 'szív'-ben lehet fellelni, amely vádló, kritikus belső hang, s amire oda kell figyelni. Ennek megfelel a héber leb az Ószövetségben,3 amelyet az ember Jahve félelmeként fog fel. A görög tragédiákban feltűnnek olyan alakok, amelyek a rossz és a jó lelkiismeretet képviselik. A lelkiismeret fogalmában lévő konfliktuselem ellentétben van az erkölcsi ideállal. Csak a késő ókori filozófia alakít ki egy olyan lelkiismeret-felfogást — kapcsolatba hozva azzal a népi elképzeléssel —, amely az emberben megszólaló isteni hangra vonatkozik. Philón Isten tolmácsáról beszél a lelkiismerettel kapcsolatban, elsősorban abban az értelemben, hogy az az ember saját erkölcsi eljárása elleni önvádat jelenti. A kezdeti sztoicizmus úgy fogja fel a lelkiismeretet mint az ember őrzőjét, mint 'istent' az emberben, amely hangsúlyozottan egy vallásos jelenséghez vezet.

„Lakik bennünk egy szent Lélek, aki bennünk minden jót és rosszat

megfigyel és felügyel. "4

Ennek megfelelően Philón úgy fejleszti tovább a lelkiismeret fogalmát mint egy bíróságról való elképzelést, az intő lelkiismeret pozitív értékelésével. A latin conscientia Cicero és Seneca műveiben etikai változáson megy át. A 'jó' lelkiismeret a latin íróknál sokkal gyakrabban fordul elő, mint a görögöknél. A lelkiismeret fogalmát Szent Pál vezeti be a keresztény irodalomba, a tartalma pedig az egyházatyáknál mélyül el.

2 Vö. RGG II, Tübingen 1958, 1550; ThWNT 7, 897-918; TRE 13, 213-218; Schnackenburg, R., Die Sittliche Botschaft des Neuen Testaments, Bd. II, Herder, Freiburg 1988, 48-58.

3 lSám 24,6.

4 Seneca ep 41,1, in Seneca, Erkölcsi levelek, Kossuth, Budapest 2001, 94-95.

11