Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

Bevezetés

BEVEZETES

A lelkiismeret mai fogalma a Summa Theologicára vezethető visz- sza.1 Érdemes azonban megvizsgálni a gyökereket, a lelkiismeret eredeti jelentését.

A görög szüneidészisz ((Twei8r|(7i.ç) a közvélemény értelmében fogható fel. A kifejezés innen fejlődött tovább két irányba:

— egyfelől megmaradt, mint megtanulható szokásrend, közfelfogás, viselkedési norma, amely az emberi fejlődés része;

— másfelől a 'belső', a belénk írt törvény útja, amely által a lélek érintkezik az isteni világgal (idea innata), és ebben az esetben inkább a személyes felelősség áll előtérben.

A Summával szemben azonban felvetődik a kérdés: Valóban a lel- kiismeret-e a legmagasabb belső ítélőfórum? Valamint: az értelem melyik képességéhez tartozik a lelkiismeret — a pszükhé vagy a nusz megnyilvánulása-e?

A felvetett kérdésekre ad választ a jelen tanulmány, amelynek célja a lelkiismeret-fogalom kialakulásának vizsgálata, előzményeinek kimutatása a zsidóságban, a görög világban, az ószövetségi és az új- szövetségi Szentírásban, illetve a II. századi iratokban.

A kutatás főiránya emellett azonban az Origenész írásaiban fellelhető helyek elemzése, valamint a szüneidésziszről szóló tanításának rendszerezése és feldolgozása. A munka során előtérbe került a lelkiismeret és az őrangyal szerepének tisztázása, amely mind ez ideig nem kapott helyet a tudományos elemzésekben.

A keresztény teológiában jelentős szerepet betöltő lelkiismeret helyes értelmezése biztosítja az Istennel, önmagunkkal, másokkal, a világgal és az eseményekkel való helyes kapcsolatot. Ehhez segít hozzá a filológiai, filozófiai, biblikus megközelítés és az első keresztény századok patrisztikus felfogásának bemutatása.

1 Vö. S. Thomas Aquinas, S.Th., Part. 1, quaest. 79. art. 13.

9